Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Blahó András autonómia, a TNC-k gazdasági tevékenységét befolyásoló kormányzati magatartás kérdései és végül a külföldi tőkére történő támaszkodással szembeni nemzeti alternatívák kidolgozása. 3. Kormányok és TNC-k kapcsolata a fejlődő országokban A neoklasszikus tökéletes versenytől való eltérés különösen nyilvánvaló a TNC-knek a fejlődő országokban kifejtett tevékenységében. A közvetlen külföldi működőtőke döntően az olyan ágazatokba áramlik, amelyekben a négy legnagyobb külföldi cég ágazaton belüli koncentrációs rátája magasabb, mint 50 százalék.7 A kormányok előtt két lehetőség áll, de mindkettő érzékelhető feszültségekkel jár együtt: megengedni a piacok szabad működését mindenféle kormányzati ráhatás nélkül, vagy az állami szektor révén beavatkozni a túlzott kizsákmányolás és a piaci torzítások elkerülése érdekében. Edith Penrose8 vezette be a TNC-kormány-kapcsolat elemzésére az úgynevezett bilaterális monopólium feltételezését. Ebben a rendszerben a TNC szektorspecifikus előnyökkel rendelkezik, a fogadó ország viszont a gazdasági hozzáférést ellenőrzi. Ebben az elméleti rendszerben a TNC a minimális profitszintet várhatja el beruházásai fejében, az ezen felüli rész a fogadó ország kormányát illeti minden külön kikényszerítés helyett. A minimális elvárható profit feletti profithányad már kizsákmányoló jellegű.9 Raymond Vernon vezette be az úgynevezett „elavulási alku" (obsolescing bargain) fogalmát.10 Ennek lényege a következő: a kezdetben a TNC-knek kedvező szerződések az erősödő hazai gazdaság nyomán újratárgyalhatok, s ezzel a kormány számára kedvezőbb feltételek érhetők el. Empirikus felmérések bizonyították, hogy a folyamat dinamizmusa révén a nemzeti hatóságok által kivetett adó nagysága jelentősen emelkedett.11 Az eredeti tárgyalás és az újratárgyalás közötti idő csökkent, a vezető pozíciókba helyezett helybéliek száma viszont jelentősen emelkedett. Ennek ellenére a kapcsolatok továbbra is feszültségekkel voltak terhelve. További elemzések mutatták ki a fejlődő országok legújabb törekvéseit: a hazai feldolgozottsági fok emelését, a hazai vállalatvezetői réteg kiképzését, a beszállítások arányának emelését. Itt már egyáltalán nem az adózás kulcsa vagy volumene a lényeg - ne felejtsük el a transzferárazás révén lehetséges profitkiszivattyúzás lehetőségét és tényét! -, s nem az a kizárólagos vagy többségi hazai tulajdon eddig mitikusan fontosnak tartott aránya sem. A fő szempont itt már a hazai hozzáadottérték volumenének növelése, a hazai kutatás és fejlesztés, munkahelyteremtés és export fokozása, a közvetlen külföldi működőtőke bevonása a helyi/hazai ipar fellendítésébe. Az e téren elért eredmények nem jelentéktelenek. A fogadó ország elvárásai a beruházásokkal kapcsolatos teljesítménykövetelmények és beruházási ösztönzők irányában mozdultak el.12 Egy fontos elemzési dimenzió azonban még hiányzik. O. Sunkel mutatta ki, hogy a kormányzati tárgyalásoknál a beruházási létesítmények tényezőire történő koncentrá76 Külpolitika
