Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
BlahS András A kormányok sem érzéketlenek az ilyen és hasonló problémákkal szemben. Több eset is ismert arra, amikor a kormányok - a túlságosan feszültté vált gazdasági konfliktusok miatt - türelemre intik önmagukat - sőt!, néha vissza is vonják korábbi rendelkezéseiket2 - annak érdekében, hogy a konfliktus kockázata ne emelkedjék a tűrhető és még kezelhető nagyság fölé. A kormányok sem ülnek tétlenül: az általuk okozott, a TNC-ket válaszreakciókra késztető konfliktusok száma nő. A kormányok találékonysága azon a téren, hogy miként lehetne egyre nagyobb volumenű előnyt/erőforrást a vállalati hálózatból nemzeti célokra kisajtolni, szinte határtalan. Ebben a folyamatban gyakran fordul elő, hogy mind a kormányzat, mind a TNC vállalati érdeke sérül. A TNC-k által felvállalt nemzetközi politikai szerepre egyre több a példa. Egy körültekintő, alapos kutatás bizonyította például, hogy miként „szorították" rá az európai TNC-k szuverén kormányaikat arra, hogy azok a nemzetközi szervezetekben az Egységes Európai Gazdasági Tér érdekében ne csak vitatkozzanak, de végre cselekedjenek is.3 Az Egyesült Államok javaslata az 1980-as években az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) égisze alatt kezdődő tárgyalásokra4 jelentős mértékben annak volt köszönhető, hogy az amerikai TNC-k - főként a szolgáltatási szektorokban - sürgették kormányukat a nemzetközi egyezmény megkötése érdekében. A kutatások e területén a látható események legalább annyira érdekesek, mint a láthatatlanok. Megengedhető ma már az a feltételezés az elmúlt négy évtized TNC-gyakor- lata alapján, hogy azok a kormányközi egyezmények, amelyek a TNC-k tevékenységét jelentősen befolyásolják, nem kerülnek nyilvánosságra, hacsak nem élvezik maguknak a TNC-knek a támogatását erre vonatkozóan. A Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) visszafogott eredményei a TNC-kre vonatkozó magatartási kódexet kidolgozásában, vagy az 1998 áprilisában sikertelenül félbehagyott Nemzetközi beruházási kódex - szintén az OECD keretében - arra utal, hogy a nemzetközi nagyvállalatok számára az említett nemzetközi gazdaságdiplomáciai megállapodások nem voltak megfelelőek. Ezt kormányaikon keresztül érvényre is tudták juttatni. Ugyancsak ezt az összefüggést bizonyítja az a tény is, hogy noha a nemzetközi szabadkereskedelemnek már régóta alapelve a szubvenciótól való tartózkodás, a TNC-kre vonatkozóan - az Európai Unió tagországait kivéve - nem sikerült nemzetközi egyezményt elfogadtatni arról, hogy a kormányok ne szubvenciókkal (is) csalogassák gazdaságaikba a nemzetközi nagyvállalatokat. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a TNC-k bizonyos feltételek megléte esetén még az országok közötti konfliktusok nyílttá válását is felvállalják. Erre jó példa a kettős adóztatást kizáró nemzetközi egyezmények esete. A TNC-k annak érdekében, hogy egyes túlbuzgó nemzeti adóbehajtók reményeit letörjék, vehemensen támogatták s el is érték nemzetközi adóegyezmények megkötését. Ebből vonható le az a hipotézis is, hogy amennyiben egyes nemzeti kormányok agresszív, a TNC-kkel nem egyeztetett tevékenységbe kezdenek a nagyvállalatok érdekei ellen, a TNC-k nyomása egy nemzetközi 74 Külpolitika