Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss J. László met, a pénzügyi transzfereket és a kommunikáció „szabályainak" a liberalizálását is magában foglalja. A globalizáció ennek következtében a társadalmi, gazdasági és kulturális élet számos területén a „szupraterritorialitás" kialakulásával azonos, amely elsősorban az ember geográfiai feltételeinek az átalakulását jelenti, amely oly sokszor az „egyetlen határok nélküli világ", a „hatalmas lokalitás", a „globális piactér", a „globális falu", a „távoli szomszédságok" metaforában fogalmazódik meg. Ezzel együtt a „globalizáló kapitalizmus" kialakulása bármennyire is átalakítja az állam funkcióit, a telekommunikáció, az elektronikus pénzügyek stb. bármennyire is megnövelik a globális tereket, mégis a kialakuló „szupraterritorialitás" kölcsönhatásban marad azokkal a territoriális terekkel, melyekben a lokalitásnak, távolságnak és a határoknak még mindig jelentősége van. J. Rosenau is ennek a kettősségnek ad kifejezést. Közvetlenül a hidegháború lezárulása után írott könyvében azt állítja, hogy a nemzetközi élet a „globalizáló turbulencia" szakaszába lépett: a nemzetközi kapcsolatok hagyományos hosszú távú mintái veszítenek konzisztenciájukból, anélkül azonban, hogy egyértelműen világos lenne, hogy hova vezetnek a változások. A nemzetközi kapcsolatok sokkal inkább az integráció és fragmentáció, a centralizáció és decentralizáció dinamikájának egyidejűségét jelentő „poszt-intemacionalista" kapcsolatokká válnak: a világpolitikát alkotó mind több interakció az államok és nemzetek részvétele nélkül megy végbe. Mindazonáltal Rosenau arra is utal, hogy a globális politika univerzuma két egymást átfedő tagsággal rendelkező, egyfelől a különböző, viszonylag egyenlő szereplőket magában foglaló, decentralizált multicentrikus, másfelől a nemzetállamok centralizált világából áll.32 Jessica T. Matthews a hatalom megváltozásának világméretű folyamatáról, az állami szuverenitásnak és ezzel a hatalomnak az „állam alatti", az „állam melletti" és „állam feletti", nem állami szereplőkre, tehát a multinacionális vállalatokra, a kormányközi és nem kormányzati (NGO) szervezetekre, az államisággal nem rendelkező nemzetekre stb. történő növekvő áttevődéséről, a nemzetközi szereplők számának növekedésével az egyidejűleg létező, egymással versengő „többszörös lojalitások" kialakulásáról ír. Matthews a hatalom és szuverenitás feltételezett diffúziójának tulajdonítja a nemzetközi szervezetek szerkezetében végbemenő változást, amely a hagyományos hierarchiától az önkéntes és az állami határokat keresztező „hálózatokig", a kényszertől az önkéntes társulásig vezető folyamatok térnyerésében figyelhető meg. Ennek az átalakulásnak a legfontosabb katalizátora az információs forradalom, a nemzetközi kapcsolatok „intemet-ionalization"-je, amely a kommunikációs képesség mennységét és minőségét radikálisan megnöveli, s hatalommal ruházza fel az egyéneket és társadalmi csoportokat, megnöveli a képességüket a nemzeti határokat átlépő funkcionális (virtuális) közösségek létrehozására, s ez Matthews szerint a tradicionális hatalom „csökkenését" jelenti.33 62 Külpolitika