Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss J. László Az egy meghatározott földrajzi térben jelentkező kötelezettségeket a nemzeti közösségek határain túlnyúló transznacionális társaságok megkerülhetik. Az állammal szemben olyan multinacionális vállalatok konkurálnak, melyek a nemzeti-területi logikával szemben a világpiac logikáját képviselik. A gazdasági csere útján minden közösség territoriális kereteit túlhaladó logika nem egyszerűen a társadalmi értékrend megváltozásában érezteti hatását, hanem messze túllépi azt, mivel nem hoz létre olyan, a világot átfogó közösséget, amely a nemzetállam helyére léphetne, ahogyan valamikor a nemzetállamok a városállamok rendszerét váltották fel. Ha vannak is az egész világot átfogó kérdések, még sincs a közös értékek elfogadásán alapuló világközösség. Az egy territórium által egyértelműen meghatározott politikai közösség koncepciójával szemben a választható vagy a sokféle hovatartozás, más szavakkal a klasszikus „örökölt közösséggel" szemben a funkcionális közösségek választhatóságának a jelentősége megnövekszik. Ezen a fejlődési szinten a politikai közösség létezése mint a demokrácia előfeltétele maga is a demokratikus konfliktus tárgyává válik. A demokrácia működése joggal kérdőjeleződik meg, ha hiányzik a mindenki által elfogadott politikai közösségnek mint a demokratikus konfliktusnak a kerete. Nyilvánvaló, hogy csak akkor hozhatók megfelelő politikai döntések, ha a vélemények különbségein túl a mindenkori kisebbség és a többség egységes az adott politikai közösség elfogadásában. A legrosszabb esetben a politikai közösség hiánya polgárháborúhoz vezethet. Ebben az esetben minden „közösség" arra tesz kísérletet, hogy erőszakkal megjelölje azt a területet, amely felett a „többsége" alapján szuverenitását gyakorolhatja.17 A globalizáció éppen úgy, ahogy az interdependencia, megváltoztatja a szuverenitás hagyományos értelmezését. Mindazonáltal az állam jogi szuverenitását sem a globalizáció, sem az interdependencia nem teheti kérdésessé. Erre csak egy másik állam képes. Az interdependencia és a globalizáció a kormányok operacionális szuverenitását érinti, azt a képességét, hogy a politika napi ügyeiben gyakorolják szuverenitásukat. A szuverenitásnak külső és belső dimenziója van. A belső dimenzió az állam és a civil társadalom viszonyára vonatkozik. Max Weber szerint a kormányok belsőleg szuverének, ha a legitim hatalom erőszakmonopóliumával rendelkeznek a társadalmi tevékenységek, közöttük a gazdasági szféra felett, egy adott területen belül. A hatalom a belpolitikai jogi, adminisztratív és politikai struktúrákban ölt testet, melyek a közpolitikákat vezérlik. A gazdaság tekintetében a belső szuverenitást akkor gyakorolják, ha a kormány adókat vet ki, és szabályozza a magánszektor tevékenységét. A szuverenitás külső dimenziója az államok közötti külső viszonyra vonatkozik a nemzetközi rendszerben. Ezt a viszonyt egy külső központi joghatóság, a nemzetközi „kormányzás" hiánya - Hobbes szavával élve a „nemzetközi rendszer szabálya" -, az anarchia határozza meg. A külső gazdasági szuverenitást az állam akkor gyakorolja, ha például más országokból származó árukat vámokkal sújt, vagy éppen megváltoztatja az árfolyamot. 56 Külpolitika
