Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
A gazdasági interdependencia és a globalizáció az állami szuverenitásnak ezt a dimenzióját megváltoztatja. A kormányok a liberális gazdasági internacionalizmus elveinek követésével válaszolhatnak, azaz gazdasági szuverenitásukat a vámok és tőkeellenőrzés csökkentésével korlátozhatják. A termelést és a munkahelyeket nemzetközi méretekben „szétterítő" és a nemzeti piacokat összeolvasztó konszernek a globalizálódás, a világméretű liberalizálás eredményeként képesek arra, hogy teljesen legálisan megkerülhessék adózási kötelezettségeiket, és a politikaival szemben egy „új gazdasági földrajz" előnyeit érvényesíthessék. A globalizálódás a nemzeti kormányok és parlamentek szuverenitását, nem utolsósorban az államok adószuverenitásának gyakorlását korlátozza. A belső szuverenitás gyakorlásának akadályozása a demokrácia akadályozását jelenti.18 A XX. század végén a hagyományos szuverenitás fogalma alkalmazhatatlanná vált. Ennek tudható be a szuverenitás fogalmának átértelmezésére irányuló törekvések: az „interdependens", a „funkcionális", a „megosztott" szuverenitás, valamint a „posztszuverén" állam koncepcióinak az elterjedése. A globalizálódás előtti vesztfáliai időszakban a kormányzás a szuverén, a magánál nagyobb szupranacionális egységet el nem ismerő államiság elve körül forgott, az állam a társadalmi élet valamennyi területét maga irányította, és kizárólagos uralkodást jelentett a territoriális, azaz egy meghatározott terület feletti bíráskodás értelmében. Olyan globális folyamatok mint az elektronikus pénz és a határokat átlépő feldolgozóipari láncok nem rögzíthetőek többé egyetlen territoriális egységbe, amely felett az állam kizárólagos és egyedüli hatalmat gyakorolhat. A köz- és a magánszektorok viszonyának megváltozása, az államok territoriális elveken nyugvó demokráciája és a transznacionális vállalatok globális magánintegrációjának ellentmondása megkérdőjelezi az államok belső szuverenitását. A nemzeti piacok fúziójának az ösztönzésével a globalizáció olyan „új gazdasági földrajzot" teremtett, amely sokszorosan felöleli a hagyományos politikai földrajzot. Az államok nem tudják többé a legitim erőszak monopóliumát kiterjeszteni azon területek fölé, ahol a nagy gazdasági korporációk működnek. A globalizáció folyamatából származó kihívás sajátos biztonságpolitikai probléma, mivel nem általában az országok általános biztonságát vagy területi integritását fenyegeti. A fenyegetés diffúz, és csak ritkán érint egyetlen országot mint egészet. Ez a fenyegetés a nemzetállami határokat átjáró nem állami szereplők „hálózataiból" származik, és a territoriális demokráciák működését fenyegeti. A belső szuverenitás kihívására a politikusok kétféle módon válaszolnak. A defenzív válasz a vám és nem vám jellegű akadályok bevezetése, a tőkeáramlás ellenőrzése, amely elméletileg a vállalatokat arra ösztönözheti, hogy a nemzeti keretekben igyekezzenek magukat újraszervezni. A politikai választ azok a szélsőjobboldali mozgalmak adják, melyek a hagyományos „territoriális közösségek" fenntartása alapján kívánják megőrizni a társadalmakat, s mint ilyenek a multikulturalizmus, a migráció, a mene„Új világrend" fele, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya 1999. tavasz-nyár 57
