Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss J. László vábbterjedése a „népek társadalmának" a kialakulásához vezet, amely száműzi a nemzetközi kapcsolatokból az erőszak alkalmazását. Ennek a sajátos „triumfalizmusnak" egy másik változata a hidegháború után kialakult új hegemón rendnek, nevezetesen a vezető kapitalista intézmények által irányított világgazdasági rendszernek a győzelmét állította a középpontba, amely a világgazdaságtól elkülönült szocialista rendszer összeomlásával és Kína nyitásával vált teljessé. Míg az egyik értelmezés egy politikai ideál, a másik egy gazdasági rendszer hegemóniájának győzelmét hirdette. Csakhamar két ellentétes tendencia is felismerhetővé vált, amely a triumfalizmus irodalmának és az ünneplésnek növekvő mértékben korlátokat szabott. A diadal látszólagosnak, az optimizmus gyanúsnak bizonyult: hidegháború utáni etnonacionalizmusok fellángolása, az „államokon belüli anarchia", az államon kívüli és belüli „fragmentáció" jelenségei növelték a kételyeket. Nyugtalanságot keltett annak tudomásulvétele, hogy a demokrácia elterjedése nem automatikusan a béke és a tolerancia megalapozója. A globalizálódás folyamatában a modem társadalmak közötti nagymértékű összefonódás azt a veszélyt idézi fel, hogy a hagyományos territoriális államokba szerveződött demokráciák ellenőrző mechanizmusai nem képesek megfelelni feladataiknak. A „globalizáló kapitalizmus" éppen azokat a territoriális demokráciákat fenyegeti, amelyekben a liberális demokrácia értékrendje és gyakorlata gyökerezik. Kevesebb mint egy évtizeddel a kelet-nyugati konfliktus lezárulása, a liberális demokrácia világméretű diadala után megszaporodtak azok az írások, melyek a demokratikus kultúra cezúrájának, a demokráciák „lopódzó elsorvadásának", a polgár és az állam közötti növekvő távolság, röviden a „globalizáló kapitalizmus" és az „univerzálissá váló demokrácia" veszélyeire utaltak.14 Egy másik, ezzel ellentétesnek tűnő tendencia arra hívta fel a figyelmet, hogy az elektronikus korszak az egyénnek és a társadalom legkülönbözőbb csoportjainak eddig elképzelhetetlen mértékben lehetővé teszi az információkhoz való szabad hozzájutást, s ez az esély az autokratikus politikai rendszerek fennmaradását nagymértékben megnehezítheti. Az információkhoz való hozzáférés nagyobb lehetősége a hagyományos hierarchikus struktúrákkal szemben a decentralizált politikai döntések és struktúrák, a „több demokrácia" lehetőségét, a nemzetközi kapcsolatok decentralizálását támogathatja, ám ezzel egyidejűleg például a terrorizmus és bűnözés formájában a destabilizáló tendenciákat is megerősítheti. A két tendencia ellentétesen és nem kompenzatórikusan hat: az információkhoz való hozzájutás megnövekedett esélye nem képes a demokratikus ellenőrző mechanizmusok erózióját feltartóztatni vagy kiigazítani. K. Kaiser mind a két folyamatban inkább azt a közös vonást véli felfedezni, amely a fennálló rendet megkérdőjelezi, s ezzel a globalizációval fémjelzett világpolitika új korszakának nem csupán a dinamikáját, hanem instabilitását is élesztheti.15 Kevés olyan erő van, amely a territoriális államoknak a vesztfáliai béke után kialakult klasszikus világát olyan mértékben változtatta meg, mint a társadalmak és gazda54 Külpolitika
