Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Az 1973. évi olajárrobbanás, az új gazdasági világrend koncepciója, a gazdasági erőviszonyok újraelosztására irányuló törekvések a két világpiac, a két világrendszer, a kelet-nyugati konfliktus kizárólagosságát kérdőjelezte meg, s a kelet-nyugatival szemben az Észak-Dél konfliktus globalitását állította előtérbe. A Szovjetunió „külső birodalmához" tartozó országok eladósodása ugyan a mélyreható reformok elodázására irányult, azonban hosszú távon az államszocialista országoknak a világgazdaság és a globális pénzügyek „rendszeridegen" tényezőitől való függőségét erősítette meg, s ezzel felgyorsította a rendszerek belső erózióját. A nyolcvanas évektől Közép- és Kelet- Európa „puha" diktatúráiban az ideológia inkább alibi volt, míg a világgazdaság globalitása a napi politika kihívássá vált. Jellemző módon Thomas Risse-Kappen a szovjet külpolitikának Gorbacsov alatti megváltozását azokra a „globalista" elképzelésekre vezette vissza, amelyeket a nyugati külpolitikai és biztonságpolitika szakértőkkel együttműködő és nem a hagyományos szovjet katonai elithez tartozó tanácsadók képviseltek. Az új szovjet vezetés körüli „globalista" nézeteket valló tanácsadók („insztitucsnyik") nyugati partnereikkel a formális politikai kereteken kívül olyan transzgovemmentális (transznacionális) közösséget alkottak, amely az új, Gorbacsov neve által fémjelzett szovjet külpolitikában az „osztályharc" hagyományos ideológiájával szemben a változásokat jelentő „globális szemléletnek" tört utat.12 Végső soron azonban nem csupán arról van szó, hogy a hidegháború - résztvevőinek szándéka ellenére is - a globalizáció erőinek javát szolgálta. Paradox, de ugyanakkor a hidegháborús rendszer egyidejűleg annak a nemzetállamnak a megerősítését is szolgálta, melyet a második világháborúhoz vezető autark militarista nacionalizmus megfosztott legitimitásától.13 A hidegháború tehát nemcsak az államközi kapcsolatok szövetét, hanem magát az államot is érintette: előmozdította a globalizáció folyamatát, de a rendszerközi konfliktus egyidejűleg meg is erősítette az államok szerepét. A hidegháború után: a globalizáció mint a szuverenitás és territoriális demokrácia problémája A hidegháború után elburjánzott „triumfalizmus" irodalma legalább két változatában jelentkezett. A Fukuyama nevével jelzett irányzat az emberiség ideológiai evolúciójának a végéről, a Szovjetunió és az államszocializmusok összeomlásával a „versenytárs" nélkül maradt liberális kapitalizmus és demokrácia „globális" győzelméről értekezett, jóllehet nyilvánvaló volt, hogy egyik napról a másikra aligha válhatott minden ország demokratikussá. Nem kétséges, hogy soha nem élt annyi ember demokratikus kormányformák keretében, mint 1989 után. Sőt abból a liberális politikai filozófiából kiindulva, hogy a demokráciák békés természetűek, és belső vitáikat racionális elvek szerint rendezik, természetesnek tűnt a várakozás, hogy a demokratikus államok világméretű to„Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya 1999. tavasz-nyár 53
