Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt lamiféle módon elkülöníteni egymástól. Az ázsiai gazdasági sikereknek például nagy szerepük volt abban, hogy a szakirodalomban is hatalmas vita bontakozott ki arról, vannak-e specifikus „ázsiai értékek", amelyek egy „konfuciánus kapitalizmus" alapjaiként szolgálnának. Ezek az értékek nem csupán a kutatókat, hanem a politikusokat is nagymértékben foglalkoztatják - természetesen politikai motivációkkal a háttérben. Szingapúr kormányzata 1991-ben hozta nyilvánosságra az úgynevezett Fehér könyvet, amelyben megjelennek a konfucianizmuson alapuló „ázsiai értékek".145 Az ázsiai válság nyomán sokan arra a következtetésre jutottak, hogy ha a korábbi látványos gazdasági növekedésben játszhattak is szerepet a sajátos „ázsiai értékek", a válság hatásainak leküzdésében, a gazdaságok szerkezeti átalakításában, illetve a „globalizáció hatalmas erőivel" vívott küzdelemben a jövőben szükségképpen háttérbe kell szorulniuk. „A jelenlegi válság kipukkasztja az ázsiai kivételességbe vetett elképzeléseket" - véli Fukuyama,146 s a gazdaság és a politika „törvényei" ugyanúgy hatnak majd, mint Nyugaton. Radelet és Sachs Ázsia világgazdasági pozícióinak ismételt erősödése feltételéül a jog, a politikai és gazdasági szabadság „nemzetközi törvényszerűségeinek" érvényesülését szabják147. A realistábbak azonban óvnak attól, hogy „Ázsia amerikanizá- lódásáról" beszéljünk.148 És valóban: a globalizáció folyamata tette még nyilvánvalóbbá és láthatóbbá azt az ellentmondást, ami az univerzális értékek és az egyes civilizációk és kultúrák sajátos értékei között feszül. Az alapkérdés nem csupán az, vajon léteznek-e egyáltalán univerzális értékek. A fő problémát az okozza, hogy a nyugati civilizáción kívüli civilizációk amennyiben el is fogadják az univerzális értékek létét, aligha hajlandók arra, hogy - amint az a globális kapitalizmusból, avagy más kifejezéssel: a modemitás univerzalitásából szervesen következik - a nyugati civilizáció értékeit fogadják el univerzális értékekként. Sokan érvelnek - mindenekelőtt a nyugati civilizációhoz tartozók - akként, hogy ezek az értékek valójában univerzálisak, csak pusztán - mintegy a történelmi fejlődésből következő véletlenként - a nyugati civilizáció „fedezte fel" őket, s így valójában univerzális értékek kapcsolódnak egy partikuláris civilizációhoz. Ez az érvelés aligha győzi meg a nem nyugati civilizációkhoz tartozókat. Palánkai Tibor méltán beszél „civilizációs válságokról", amikor is egyes társadalmak csak súlyos konfliktusokkal képesek megélni világméretű kihívásokat, például a Nyugat kulturális terjeszkedését.149 Az ellentmondások a legkézenfekvőbben az emberi jogok kérdéskörében ragadhatok meg. Tény ugyanis, hogy például az emberi jogok eszméje a nyugati civilizáció terméke - az emberi jogok kifejlődése szervesen következik a nyugati individualizmusból, ugyanakkor sokkal távolabb áll egyes keleti társadalmak kollektivizmusától -, s „az eltérő kulturális hagyományok az emberi jogok megsértését viszonylagossá teszik". Kardos Gábor mutat rá a kulturális relativizmus kapcsán arra a paradoxonra, hogy csak egy totalitárius állam lehetne eléggé erős ahhoz, hogy meghaladja a gyakran évezredes 38 Külpolitika
