Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt modemitást. Mindehhez egy posztmodem világlátás, gondolkodásmód is társul. Ebben az esetben a modemitás egy új - posztmodem - szakaszáról beszélhetünk. A nem nyugati régiókban a nemzetközileg érvényesülő posztmodem feltételek sajátos heterogén viszonyokkal találkoznak: modem, premodem (tradicionális) és posztmodem elemek léteznek egymás mellett, természetesen nagymértékben befolyásolva is egymást. A modemitás intézményrendszere itt is kiépült, de a társadalmi-gazdasági modernizáció folyamatával párhuzamosan retradicionalizáció is végbemegy, pre- és antimodemis- ta jelenségeknek is tanúi lehetünk. A retradicionalizáció és szélsőséges megnyilvánulása, a fundamentalizmus egy olyan „premodem" oldalról kiinduló kulturális indíttatású modemitáskritika, amely az „idegen" modemitással szemben a „hazai" tradicionális értékek és normák elsődlegességét hirdeti. A retradicionalizáció lényege nem a múlt felé fordulás, hanem egy olyan válasz- kísérlet a jelen kihívásaira, amelyet a tradíció által biztosított történelmi kontinuitás legitimál. A posztmodem korban immáron elképzelhetetlen a nyugati civilizáció univerzalitása. Sokan a kelet-ázsiai régió dinamizmusa, látványos növekedése, „Ázsia fényes jövője" nyomán geopolitikai és geokulturális súlypontáttevődésről, poszteurópai, illetve posztnyugati korról beszélnek. A mostani anarchikus, kaotikus, áttekinthetetlen nemzetközi rendszerben az egyik fő probléma éppen a meghatározó rendezőelvek, a „rend" hiánya, a kilencvenes évekre kialakult „új világrendetlenség". E téren két lehetőség áll a nemzetközi rendszer előtt: egy új paradigmádra épülő nemzetközi rendszer és rend kialakulása, avagy hosszas instabilitás és zűrzavar, a nemzetközi rendszer tartós működése a rend hiányának állapotában. A civilizáció és a kultűra ebből a szempontból igen fontos szerepet töltenek - tölthetnek - be. A „civilizációs paradigma" ugyanis elvileg nem csak a hidegháború utáni nemzetközi rendszer jobb megértését segítheti elő, hanem a nemzetközi rend létrejöttét is. Mindezt csak felerősítheti, hogy a civilizáció- és kultúraelméletek egy jelentős hányada a kultúrának és a civilizációnak kifejezetten „rendteremtő" funkciót tulajdonít mind magában az emberben, mind annak környezetében.130 Úgy véljük ugyanakkor, hogy jelenleg ez a „rendteremtő" funkció nem érvényesül, s a civilizációk és kultúrák heterogenitásukból következően a nemzetközi rendszer szintjén inkább fokozzák, mintsem csökkentik a zűrzavart. E „rendetlenség" oka az is, hogy a kultúra szorosan összefonódik mind a gazdasággal, mind a politikával, nagymértékben befolyásolva azokat. A nemzetközi rendszer politikai és kulturális strukturálódása ugyanakkor nem felel meg egymásnak, s a saját kulturális közegben kiszámítható következményekkel járó politikai cselekvés más kulturális közegben egészen más, nem várt és kiszámíthatatlan következményekkel járhat. A mai nemzetközi rendszerben bizonyos normák általánosan elfogadottak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a nemzetközi jog vagy a nemzetközi szerveze34 Külpolitika