Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? tek működése valójában a nyugati civilizáció egyetemesnek tételezett normái alapján történik, amelyhez látszólag alkalmazkodott a világ (csaknem) valamennyi országa. Napjaink realitásai alapján ugyanis nyilvánvalóan valamennyi ország felismerte, hogy csak ezen a módon biztosítható bekapcsolódása és aktív részvétele a nemzetközi gazdasági, politikai folyamatokba. Bizonyos civilizációk esetében azonban e mellett a nyugati civilizáció bázisán kialakult nemzetközi rendszerhez igazodó és alapvetően kifelé irányuló struktúra mellett - amely egyáltalán nem minden szempontból felel meg a helyi civilizáció sajátosságainak - létezik egy másik, vele párhuzamos is, amely organikusan következik a helyi civilizációból, viszont felépítése, működése egyáltalán nem felel meg a - mondjuk így: - konszenzuson alapuló nemzetközi normáknak. Az ebben a struktúrában alkalmazott teljesen eltérő beszédmód miatt a Nyugat ezt az „indogén" struktúrát, működését, megnyilvánulásait egyáltalán nem érti. A kétféle struktúra nem azonos szervező elvek alapján épül fel, és nem azonos rendezőelvek alapján működik. Valójában a modemitás egységes beszédmódját a posztmodem eltérő beszédmódjai, egymást gyakran nem értő nyelvei váltották fel. A posztmodem világrend(etlenség) jellegzetessége a különböző, különnemű, különféle rendezőelvek alapján működő struktúrák, következésképpen különféle „rendek" egymásmellettisége. Egyik rend a másik szemszögéből és rendezőelvei alapján „rendetlenségnek" tűnik, az egész nemzetközi rendszer szintjén pedig az átfogó rendezőelv hiánya miatt a „rendetlenség" érvényesül. Aligha valószínűsíthető, hogy a közeljövőben újból olyan egységes, egyetemes logika, átfogó racionalitás jöjjön létre, amely „helyreállítja" a rendet. Sokkal valószínűbb, hogy egyfelől a „rendek" közötti megfelelő közvetítő mechanizmusok kialakítására, másfelől a fragmentáltságból szükségképpen következő konfliktusok kezelésére hosszú távon is alkalmas módszerek, technikák és intézmények kidolgozására lesz szükség. A „globális civilizáció" legfontosabb feladata, hogy elősegítse a civilizációk és a kultúrák párbeszédét, kezelje konfliktusaikat, és megtalálja azokat a közös pontokat, amelyek valamennyi (legalábbis a legtöbb) civilizációban és kultúrában közösek s amelyek alapján hosszú távon is biztosítható a nemzetközi rendszer súlyosabb konfliktusoktól mentes működése. A megoldás: globális etika avagy globális nyitott társadalom? Végül is van-e egyáltalán köze a globalizációhoz a kultúrának és a civilizációnak? Nagyon is sok. A teoretikusok a kultúra növekvő szerepét húzzák alá, sőt egyesek a kultúrát és a civilizációt meghatározó fontosságúnak tartják. Wallerstein és több más teoretikus modern „világrendszerét" sokan a kultúra elhanyagolása miatt vélik meglehetősen egyoldalúnak.131 (Újabb munkáiban persze már Wallerstein is előtérbe állítja a kultúrát, mindenekelőtt a geokultúrát.)132 Egyesek napjaink „globális interakcióinak" 1999. tavasz-nyár 35
