Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt csak „kulturális térségekről" (cultural areas) beszélhetünk, amelyek nem jelentenek egyelőre igazi kihívást a még meglehetősen kompakt nemzeti kultúrák számára.48- A globalizáció nyilvánvalóan nagymértékben hat a kultúrára is. A kapcsolatok, a kommunikáció intenzitásának rendkívüli megnövekedése a kultúrák szaporodó érintkezését, ütközését eredményezi, ennek nvomán pedig nő a konfliktusok lehetősége, az egyes kultúrák elhatárolódási törekvése, szándékuk különbözőségük, sajátosságaik markáns definiálására. A globalizáció változásai kiváltják a partikularizmus, lokalizáció, a különbség újrafelfedezését és újradefiniálását, ez pedig határokat szab a modemitás kulturálisan egységesítő, a kultúrát is globalizálni szándékozó törekvéseinek.- „A lokalitás fokozódóan világméretű diskurzusa" nyomán kialakul egyfajta globális kultúra, ez azonban nem más, mint a kultúrák közötti kommunikatív és interak- cionális kapcsolatrendszer, amely a kommunikációk és interakciók sokféle aszimmetrikus formáját foglalja magában.49 Vannak, akik a kultúrák „hibridizációjáról" beszélnek, mint ami a globális kultúrát a kultúrák egyfajta „keverékeként" hozza létre, s magái: a globalizációt is azonosnak veszik a „hibridizációval". Eszerint a globalizáció jelenlegi szakaszát az különbözteti meg a korábbiaktól, hogy egyetlenegy formáció, szer vezeti mód sem tud túlsúlyra, monopolhelyzetbe kerülni. A „strukturális hibridizáció" mindenféle kevert, egymást átható formák meglétét jelenti („félperiféria", „félproletariátus", premodernitás, modemitás és posztmodemitás együttélése és egymásra hatása stb.). A „hibridizáció" teoretikusai általában a kultúrát nem a hagyományos, „territoriális" értelemben értelmezik, hanem mint „transzlokális kultúrát", amelyet a „kultúra deterritorializációjá- nak" felgyorsulása hozott létre, pontosabban a felgyorsult globalizáció és hibridizáció de- territorializálja a korábban territoriális kultúrát. Első esetben a kultúra egy lokalizált tanulási folyamat eredményeként jön létre egy társadalomhoz vagy egy társadalmi csoporthoz kapcsolódóan, eredendően endogén, organikus, egységes, etnicitáshoz és identitáshoz kötődő, a második esetben viszont a kultúra egy „általános emberi »szoftver«", amely egy transzlokális tanulási folyamatban alakul ki, exogén, diffúz és heterogén, új etnicitáshoz és új identitáshoz kötődő. Ez az értelmezés emlékeztet az egyes és többes számú civilizációértelmezésekre, hiszen első esetben kultúrákról, a második esetben viszont kultúráról van szó.50 A hibridizáció vagy a szinkretizmus posztmodem, posztstrukturalista teoretikusai szerint valójában nem is multikulturalizmusról, hanem sokkal inkább interkulturalizmusról beszélhetünk. Lényegében hasonló értelemben használatos a „kreolizáció", bár egyes teoretikusai aláhúzzák, hogy itt nem is annyira kulturális, mint inkább szociális folyamatról van szó. A határokra tekintettel nem lévő nemzetközi áramlások (személyek, áru, pénz, technika, információ, eszmék stb.) különböző helyeken különféle sajátos konfigurációkat eredményeznek, a lokális, a regionális és a globális struktúrák keveredésével járnak. E keveredésekben a globális rendszer fragmentálódik, a lokális struktúrák globalizálódnak. U Külpolitika
