Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? A kreolizáció egy sajátos, e keveredéseknek megfelelő szociális identitás. A kultúra pedig elsősorban jelentés, amely az identitáshoz kötődik.51 A „kreolizáció" vagy „hibridizáció" sem hoz létre azonban globális kultúrát, pontosabban a globális kultúra maga is kreolizált. Ebben az értelemben azonban alig találhatunk olyan kultúrát, amely maga is ne lenne - legalábbis valamilyen mértékben - kreolizált, vagyis ne legalább két vagy több forrásból származna. A kulturális áramlások52 következményeként kétségkívül kialakulnak közvetítő funkciót betöltő „harmadik kultúrák"53, ezek azonban egyáltalán nem csökkentik a lokális kultúrák szerepét. Egyes vélemények szerint kultúra egyes számban nem is létezik, csakis specifikus, történelmileg meghatározott, a benne élők számára erős emocionális kon- notációjú partikuláris kultúrák vannak. Ezekhez a kultúrákhoz kötődik a kollektív kulturális identitás, mint az emberek közösségeit összetartó legfontosabb tényező, ugyanakkor globális identitás mint olyan aligha létezhet. A világ versengő kultúrákból áll, s ez kevés teret enged a globális kultúra számára/54 A modem társadalmakban egyes intézmények, magatartásformák, technikák kétségkívül univerzalizálódnak, mégpedig elsősorban azok, amelyek a piacgazdasághoz, az állami bürokráciához vagy a fogyasztáshoz kötődnek. Létrejött az a „Davos-kultúra"53, amelynek emberei meghatározó szerepet töltenek be a mai nemzetközi rendszerben, hiszen alapvető áttekintésük van az ott végbemenő fontosabb folyamatokról, ők uralják a nemzetközi szervezeteket s adják azt a modem technokrata réteget, amelyik gyakorlatilag kezeli, menedzseli a pénzügyi-gazdasági-technikai folyamatokat szerte a világon. Ennek a - nevezzük így technokrata-bürokrata rétegnek, „elitnek" az aránya a Nyugaton kívüli civilizációkban meglehetősen csekély a lakosság egészéhez viszonyítva, még ha befolyásuk meglehetősen nagy is. A tradicionális értékeket előtérbe állító civilizációkban érdemben nem ők azok, akik a civilizációt befolyásolják, inkább fordítva. Az „elnyugatiasodott" technokrata elitet az Európán kívüli világ sok régiójában a függetlenné válást közvetlenül követő évekhez képest háttérbe szorította az őket követő, s már a retradicionalizáció, indigenizáció céljait képviselő s a Nyugattal sok ponton szembeforduló „második generáció". A globalizáció egyik legszembetűnőbb velejáróját a határokra tekintettel nem lévő nemzetközi áramlások jelentik, amelyeknek komoly, minden szférára kiterjedő következményei vannak. Rosenau hat kategóriát említ, mégpedig a javak és szolgáltatások, az emberek, az eszmék és információk, a pénz, a normatív intézmények, valamint a viselkedésmódok és gyakorlatok nemzetközi áramlását.56 Az egyik, a nemzetközi rendszerrel foglalkozó szociológiai szakirodalomban elterjedt csoportosítás ötféle „áramlást" s a nyomában kialakuló „tájképeket" különböztet meg: emberek („ethnoscapes"), technikák („technoscapes"), tőke-, illetve pénzügyi információk („finanscapes"), a médián keresztüli információk („mediascapes") és az eszmék, ideológiák („ideoscapes") nemzetközi áramlását.57 Vannak, akik még tovább mennek, amikor egyenesen „történe1999. tavasz-nyár 15
