Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény végrehajtásának áprilisi megkezdése, Petru Groza májusi budapesti látogatása némileg csökkentette Magyarország és szomszédai között a párizsi értekezleten kialakult szembenállást. A magyar-csehszlovák viszony ugyanis közvetlenül a párizsi értekezlet után a szlovákiai magyarok kényszermunka-rendelet alapján történt 1946. novemberi Csehországba deportálása miatt romlott meg. A magyar családokat télvíz idején községek főterein munkaerőként „értékesítették", ami miatt a Külügyminisztérium egyik tisztviselője azt javasolta, hogy a hágai bíróságnál tiltakozzanak, mivel Csehszlovákia megsérti a rabszolgaegyezményt. Az angol alsóházban 1947. február 3-án John E. Haire interpellált a „szlovák hatóságok embertelen és barbár magatartása miatt". Benes elnök még „régi barátja", Károlyi Mihály közbelépését is elutasította. A belső áttelepítéssel Csehszlovákia kierőszakolta a magyarok kényszer-áttelepítését, a szlovákok önkéntes átköltözését jelentő egyezmény életbeléptetését. Nem adták fel a további 200 000 magyar kitelepítésének tervét sem. Jugoszláv közvetítésre március elején Prágában Gyöngyösi és Clementis tárgyalásokat kezdett, április második hetében elkezdődött a lakosságcsere, majd a május 24-i megállapodás után megnyílt a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez vezető út. A csehszlovák parlament szeptember 30-án ratifikálta a békeszerződéseket, október 15-én került Csehszlovákia fennhatósága alá Oroszvár, Horváthjárfalu és Dunacsún község. A magyar-román kétoldalú tárgyalások megkezdését Gyöngyösi már a párizsi értekezleten szorgalmazta. Az 1946. novemberi romániai választásokon győztes Groza azonban csak 1947 tavaszán tért vissza erre a kérdésre, felelevenítve vámuniós elképzeléseit. Groza a békeszerződések által létrehozott helyzet megszilárdítására törekedett. Májusi, budapesti látogatásával - amikor a kétnyelvű Mocsáry kollégiumot avatta fel - magyar-román közeledést kívánt elérni, noha a kétoldalú kapcsolatokban, a zár alá vett magyar vagyon (CASBI) ügyében, állampolgársági kérdésekben továbbra sem jutottak előre. Groza a svájci utazása előtt álló Nagy Ferencnek országa geopolitikai adottságaival magyarázta szovjetbarát politikáját: „Amíg Románia Oroszországgal van szomszédságban, addig én leszek a leghűségesebb szövetségese a Szovjetuniónak." Az 1945-1946-os béketárgyalásokat uraló győztes-legyőzött ellentét meghaladását, a Duna-menti kisállamok összefogását a békeszerződések 1947. február 10-i, párizsi aláírását követően elsősorban a jugoszláv diplomácia szorgalmazta. A magyar-csehszlovák vitában való közvetítés, a román-jugoszláv viszony rendezése, a megbékülés Bulgáriával egy „kis Szovjetunióként" viselkedő, balkáni hegemóniára törő, kommunista, jugoszláv szövetségi állam külpolitikai ambícióiból táplálkozott. Tito és Dimitrov augusztusi bledi találkozóján felmerült annak a lehetősége, hogy Jugoszlávia és Bulgária államszövetségre lépjen egymással. A Dinnyés-kormány első külpolitikai feladata a békeszerződés ratifikációja volt. Mihályfi Ernő, a külügyekkel megbízott tájékoztatásügyi miniszter a Nemzetgyűlés június 27-i ratifikációs vitájában már egyértelműen elutasította a semlegesség altematívá1998. tavasz 77
