Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
FülöpMMly is megszűnt, a többi kelet-közép-európai állammal együtt feltartóztathatatlanul szorult a Szovjetunió kényszerű szövetségesének szerepébe. A nagyhatalmi egyetértés megbomlása Európa keleti felében megszüntette a széles nemzeti összefogásra épülő kormányok, a Kelet és a Nyugat között egyensúlyozó külpolitika létalapját. A hidegháborús fordulat és a magyar külpolitika Az osztrák államszerződés megszövegezésére a négy nagyhatalom bizottságot hozott létre. 1947. márciusában a szovjet vezetés belátta, hogy a német béketárgyalások elhúzódása a távoli jövőbe tolja ki Ausztria sorsának rendezését. Moszkvában Marshall tábornok eredménytelenül vetette fel a szövetséges csapatok visszavonásának ügyét. Vorosilov ekkor közölte magyarországi beosztottaival: „Maradunk. Ez volt a döntés." Az osztrák kérdés megoldatlansága egyben az összekötő útvonalak biztosítására rendelt szovjet csapatok hosszú távú berendezkedését jelentette Romániában és Magyarországon. Messzemenő következményei 1956. október 23-án és november 4-én váltak világossá, amikor a szovjet úgynevezett Különleges Hadtest vonult be Budapestre. Közvetlen hatása az volt, hogy a magyar kommunisták felerősítették támadásukat a kisgazda centrum ellen, Nagy Ferenc megbuktatásával, Dinnyés Lajos május 31-i miniszter- elnöki kinevezésével megnyitották az utat az augusztus 31-i, az úgynevezett kékcédu- lás csalásokkal tarkított választások megrendezése előtt. A budapesti amerikai ügyvivő az új kormányt a Sztójay-kormányhoz hasonlította, a különbséget csupán abban látta, hogy míg a német megszállás közeli végét, Németország háborús vereségét előre lehetett látni, addig 1947 nyarán senki sem tudta megmondani, hogy „Magyarország mikor szabadul meg a szovjetek által rájuk kényszerített kommunista rendszertől." 1947. március 5-én az Egyesült Államok a jaltai nyilatkozat alapján és a SZEB tagjaként tiltakozott a magyar belügyekbe történő szovjet beavatkozás ellen, amely a „kisebbség ismétlődő erőszakos próbálkozásait támogatja a közakarat által megválasztott többség elnyomására". A magyar kormány és a SZEB közös vizsgálatát indítványozták Kovács Béla ügyében. Az amerikai jegyzék, majd Truman elnök erélyes hangvételű nyilatkozata, amelyben botránynak minősítette Nagy Ferenc lemondatását, szovjet elutasításban részesültek. A Nemzetgyűlésben március 20-án zajlott le az a külpolitikai orientációról folytatott vita, amely azt mutatta, hogy a Keletből és Nyugatból egyaránt kiábrándult mérsékelt politikai erők Magyarország „híd", vagy „közvetítő" szerepének kialakításában keresték a kiutat. Sulyok Dezső a Szabadság Párt nevében határozati javaslatot terjesztett elő Magyarország örökös semlegességének törvénybe iktatásáról. A Magyar Kommunista Párt a nemzetgyűlési vita napján - Balogh Sándor megfogalmazásával élve - kül- és belpolitikai szempontból egyaránt egyértelmű és határozott szovjetbarát külpolitikai orientáció mellett foglalt állást, beleértve a szerződéses kapcsolatok kiépítését a Szovjetunióval és a többi „népi demokratikus" állammal. 76 Külpolitika
