Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe legfontosabb állama, Lengyelország a nagyhatalmaktól megkapja az Odera-Neisse-ha- tár elismerését. A német béketárgyalások megkezdése a moszkvai ülésszakon vízválasztónak bizonyult: a nagyhatalmak közötti hidegháborús konfliktus ekkor kezdődött, a szövetségesek egysége végleg megbomlott. A tanácsülés kudarca csak részben magyarázható a szovjet hajthatatlansággal. A Marshall-terv elfogadása, a „nyugati" stratégia amerikaiak által történő felkarolása a brit külpolitika diadalát jelentette. Az amerikaiak a moszkvai külügyminiszteri tanácsülésen elfogadták a nyugati orientációjú Bizónia és az angol-amerikai együttműködés elvét a szovjet befolyás terjedésének megállítására. A Truman-doktrína, Görög- és Törökország gazdasági megsegítésének március 7-i meghirdetése ellenére Marshall tábornok, az év elején kinevezett amerikai külügyminiszter még reménykedett a szovjetekkel való megegyezésben. A leszerelésről és a választások megrendezéséről nyitott vitában Bevin és Molotov álláspontja nyíltan összeütközött. A Szovjetunió a weimari köztársasághoz hasonló alkotmányos szerkezetet és központi hatóságokat javasolt, követelte Bizónia létrehozásának visszavonását, a Ruhr-vidék nemzetközi ellenőrzését, és jóvátételt annak termeléséből. Bevin „új Potsdam" tervezete előterjesztésével válaszolt. Az amerikaiak a német-lengyel határkérdés jóvátétellel való összekapcsolásával próbálták a szovjet küldöttséget engedményekre késztetni. Sztálin az amerikai külügyminiszterrel való találkozóján viszont semmiféle engedményre nem volt hajlandó. A Külügyminiszterek Tanácsa nem tudott megegyezni a német békeszerződés tárgyalásainak eljárásmódjában és feltételeiben. A tanácsülés eredménytelensége lehetetlenné tette Németország újraegyesítését, a békefeltételek elfogadására alkalmas német kormány létrehozását, a nagyhatalmi együttműködés fenntartását. Az 1947. június 5-én bejelentett európai újjáépítési terv már egy új kornak a kezdetét jelentette: Európa és Németország kettéosztása, az antifasiszta nagykoalíció felbomlása visszafordíthatatlanná vált. A Marshall-terv választás elé állította a Szovjetuniót: vagy elveszti kelet-európai szövetségeseit, vagy kénytelen szembenézni az alakulófélben lévő nyugati szövetséggel. Bevin s az amerikai külpolitikai tervezés vezetője, George F. Kennan (híres cikke Mr. X aláírással a Foreign Affairsban jelent meg a „fel- tartóztatási" stratégiáról) egyetértett abban, hogy az addigi négyhatalmi együttműködés folytatása helyet el kell érni az Egyesült Államok bevonását az európai újjáépítésbe, majd a nyugati szövetség megalkotásába. A Szovjetuniót saját megszállási, illetve befolyási övezetébe szorították vissza, amelynek ára Németország ideiglenesnek szánt, valójában 43 évig tartó megosztása lett. A brit külpolitika Németország kettéosztásával egyszerre érte el a német és a szovjet hatalmi ambíciók feltartóztatását. Az európai katonai status quo elfogadása a nyugati demokráciák helyzetének megszilárdulását jelentette, Európa keleti felét feladták, nem remélték többé a Vörös Hadsereg visszavonulását, a kizárólagos szovjet érdekszféra kialakulásának megakadályozását. A magyar koalíciós kormányzat ezzel légüres térbe került, az addigi csekély külpolitikai mozgástér 1998. tavasz 75
