Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
FülöpMMly Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke emigrációba kényszerült, júniusban a Nyugaton tartózkodó követek nagy része - az 1944. március 19-i német megszálláshoz hasonlóan - külföldön maradt. Mi volt a közvetlen kiváltó oka ennek a példátlanul erőszakos fellépésnek? Hogyan hatott mindez a nagyhatalmak közötti kapcsolatokra? Mennyiben érintette Magyarország külpolitikáját, a békeszerződés ratifikációját és életbelépését? Mi volt a - Nagy Ferenc által is érzékelt - összefüggés a Külügyminiszterek Tanácsa 1947. március 10-e és április 25-e közötti moszkvai ülésszakának kudarca és a magyarországi koalíciós kormányzat felszámolása között? A német kérdés és a „feltartóztatás" stratégiája Az európai kontinens szovjetek által ellenőrzött térségében megindult politikai földcsuszamlás közvetlen oka a békerendezés folyamatának megtörése volt. A német határkérdésekben és békefeltételekben a négy nagyhatalom nem tudott megegyezni. A potsdami egyezmény végrehajtásának 1946 tavaszától sűrűsödő nehézségei előre vetítették a négyhatalmi együttműködés széthullását, az Európa keleti felében lezajló folyamatokat. Németország szovjet megszállási övezetében a szociáldemokrata párt erőszakos összeolvasztása a kommunista párttal arról győzte meg az angol külpolitika irányítóit, hogy a Szovjetunió egy német bábrendszer kialakításával kész tények elé akarja állítani szövetségeseit. A Foreign Office-ban ezért uralkodóvá vált az a felfogás, hogy a szovjet befolyás alá került, Kelet felé orientálódó egységes Németországnál, amely komoly fenyegetést jelentene a brit érdekekre, jobb megoldás a megosztott Németország. A „nyugati" stratégia azonban teljes amerikai támogatást igényelt. A Szovjetunió „feltartóztatásához" Bevin fokozatosan nyerte meg az amerikai külpolitika irányítóit. Az Egyesült Államok ugyanis sokáig Potsdam végrehajtását erőltette: a központi német hatóságok létrehozásának elmaradását (amelyek megszervezését a legvehemensebben Franciaország ellenezte) arra használta fel, hogy 1946. május 3-án zónájából felfüggesztette a jóváté- teli szállításokat. Júliusban Bevin bejelentette: Nagy-Britannia kénytelen megszállási övezetét úgy megszervezni, hogy az ne jelentsen további terhet országának. Az amerikai válasz nem késett. 1946. december 1-jén az amerikai és a brit övezet fuzionált, aláírták a Bizónia-egyezményt. A Foreign Office úgy látta, ha „sikerül a fúzió, mi, és nem az oroszok lesznek azok, akik a német kérdést fokozatosan megoldják." 1947. február 27-én a brit kabinet elfogadta a Bevin-tervet. Az „új Potsdam" Németország politikai és gazdasági egységét az angol feltételek alapján kívánta megvalósítani, és eleve feltételezte a szovjet visszautasítást. Ezzel időt kívántak nyerni a bizonális egyezség megvalósítására, Nyugat-Németország konszolidálására, a bal- és jobboldali radikalizmus megfékezésére. A Szovjetunió viszont a jóvátétel fizetését erőltette, és a Külügyminiszterek Tanácsa moszkvai ülésén mindent elkövetett, hogy a Németország elleni szövetségének 74 Külpolitika
