Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe a pártvezetés s az irányításuk alatt álló politikai rendőrség (Péter Gábor) valamint a honvédség katonapolitikai osztálya (Pálffy György) mindent elkövetett azért, hogy a szovjet hatóságokat oldalukon beavatkozásra késztessék. Balogh Sándor joggal mutatott rá, hogy a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló törvény lett a hivatkozási alapja az ötvenes évek repressziójának. A koalíciós kormány olyan nemzetközi szövetségnek köszönhette létét, amely 1947 küszöbére a felbomlás szélére érkezett. A Szovjetunió „önmérsékletének" Magyarországon az antifasiszta nagykoalíció fenntartásának a szándéka volt az egyetlen forrása. A „demokratikus átmenet" a győztes nagyhatalmak együttműködésének megbomlásával véget ért. Európa kettéosztása és a koalíciós konnányzati rendszer összeomlása Az európai békerendezés döntő szakaszába ért 1947. január 14-én, az osztrák és német békeszerződést előkészítő londoni külügyminiszter-helyettesi értekezlet megnyitásával. Ausztria függetlenségének helyreállítása közvetlenül érintette Magyarország nemzetközi státusát. Február 25-re készen állt a négyhatalmi megegyezés, csak az ausztriai német vagyon kérdésének eldöntése maradt függőben. A Foreign Office is érzékelte a szovjet kompromisszumkészséget, már január 17-én úgy látták, hogy az „oroszok a legközelebbi jövőben készek az osztrák szerződést megkötni". A közelinek tűnő kivonulás perspektívája mozgásba lendítette Magyarországon, Bulgáriában és Romániában a szovjet hatalmi gépezetet. Mindenütt kísérteties hasonlósággal bukkantak a „demokratikus rend elleni összeesküvő" csoportokra, 1946 karácsonya tájékán a politikai rendőrségek, illetve katonapolitikai osztályok egymás után kezdték meg a szovjet kivonulás utáni időszakra készülő, a kommunisták hatalomból való kiszorítását tervezgető politikusok és katonatisztek letartóztatását. 1946-1947 fordulóján a kelet-európai politikáért felelős szovjet vezetők - így Vorosilov marsall, a magyarországi SZEB elnöke is - parancsot kaptak a kivonulás előkészítésére. (Bulgáriából az év végére valóban távoztak, a legvéresebb megtorlás a bolgár ellenzékieket sújtotta: a parasztpárti Nikola Petkovot Georgij Dimitrov kivégeztette). A nem kommunista politikai pártokba ügynököket „építettek be", intézkedéseket foganatosítottak, hogy ezekben az országokban a politikai életet továbbra is ellenőrzésük alatt tarthassák. Az úgynevezett „Magyar Közösség összeesküvését" a kommunista pártvezetés és a szovjet katonai hatóságok az 1938-as moszkvai perek mintáján alapuló koncepciós üggyé alakították, amelyet a kisgazdapárti vezetés szétverésére, Nagy Ferenc kormányának megbuktatására, a miniszterelnök száműzetésbe kényszerítésére használtak fel. A kisgazdapárt gerincét Kovács Béla letartóztatása - amelyet február 25- én a szovjet katonai rendőrség hajtott végre - Toppantotta meg, Nagy Ferenc június 1- jén Svájcban írta alá lemondólevelét, Gyöngyösi külügyminiszter távozásra, nemsokára 1998. tavasz 73
