Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - HÍRÜNK A VILÁGBAN - Frank Tibor: Ellenség vagy barát? Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai
Frank Tibor kongresszus felhatalmazása alapján az Egyesült Államok elnöke a U. S. S. Mississippit azzal a megbízatással küldte a Dardanellák bejáratához, hogy „a nemzet vendégét" „az előzékenység minden jelével" törökországi internálásából az Újvilágba szállítsa, valójában a magyar szabadságharcosban inkarnálódott nemzet került amerikai rivaldafénybe.9 Megkockáztathatjuk, hogy soha magyar embernek ilyen nyilvánosság, ekkora ünneplés, ehhez fogható tiszteletadás nem jutott, s nemcsak az Egyesült Államokban. E páratlan fogadtatás Kossuthot a szabadságáért és függetlenségéért küzdő magyar nemzet, illetve magának a szabadságnak és a függetlenségnek a jelképévé avatta. „Mi a magyarországi Kossuth kormányzóban a kontinensen a polgári és a vallási szabadság ügyének a legérdemesebb és legkiválóbb képviselőjét látjuk", deklarálta az az Illinois állambeli Springfieldben tartott gyűlés, melynek határozatát döntő mértékben Abraham Lincoln fogalmazta. „Amiért ő és nemzete harcolt mindaddig, amíg egy idegen zsarnoknak a természeti és a nemzeti törvények legszentebb elvein erőszakot elkövető fegyveres beavatkozása le nem tiporta, az a szabadság barátai által mindenütt, de legkivált az Egyesült Államok népe által drágának tartott alapelvek ügye."10 Kossuthnak még magyar kritikusai is elismerték, hogy amerikai fogadtatása mindenekelőtt a magyar ügynek használt. „Folyvást sokan látogatják Kossuthot" - jegyezte 1851 végén naplójába Perczel Miklós ezredes. „Az ország minden északi és nyugati államából jönnek küldöttségek, hoznak üdvözlő adresszeket, telve rokonszenv-nyilatkozatokkal ügyünk iránt. A legtöbbje hoz pénzadományt is a magyar ügy felsegéllésére."11 Néhány nap múlva azonban Perczel fontosnak tartotta hozzátenni: „Sandford tábornok üdvözölte Kossuthot és feltűnően hangsúlyozva bennünket is, mint dicső harcunk részeseit és tényezőit. Kétségtelenül célzatos figyelmeztetés volt, hogy mind ez, mint a többi demonstráció nem csupán Kossuthot illeti meg, hanem bennünket is, de főleg ügyünket."12 A kormányzó látogatásának hírét a sajtó szétvitte az egész országban, s ahol személyesen sosem járt, még a Csendes-óceán partján is lelkesülve olvastak róla az amerikaiak. Los Angelesben a Star, Sacramentóban a Daily Union, San Diegóban a Herald, Oregon Cityben az Oregon Spectator, Portlandban a Weekly Oregonian, Salt Lake Cityben a Deseret News rendszeres és meglepően részletes tudósításai révén kísérhették állandó figyelemmel, hogyan fogadják a legendás magyar vendéget a keletebbre fekvő államokban. Kossuth Magyarország tartós szimbóluma maradt: amikor Kecskeméthy Aurél 1876-ban „Éjszak-Amerikába" látogatott, Cincinnatiban Kossuth Streetet talált, és ezt fűzte hozzá: „Híres hazánk fia nagy tiszteletben áll Amerikában, több nagy városban neveztek el róla utcákat, Saint-Louisban is van Kossuth Avenue; Californiában van Kossuth-bánya is; s pedig a Kossuth-mine a kiválók egyike."13 Kossuth Magyarország jelképeként kapott szobrot előbb Clevelandben, majd New Yorkban, legújabban pedig, immár napjainkban, a kongresszus washingtoni épületében. A magyar szabadságharc képének amerikai szemmel különösen értékes vonásait húzta alá az a tény is, hogy hősei az amerikai polgárháborúban mindannyian az unió zász56 Külpolitika
