Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - HÍRÜNK A VILÁGBAN - Frank Tibor: Ellenség vagy barát? Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai
Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai laja alatt harcoltak. Ezt egyenesen a The New York Times hangsúlyozta 1864. november 26-án, amikor nyilvánosságra hozta a hadvezetés köszönetét az aktív szolgálattól sebesülései miatt megváló Asbóth Sándor altábornagynak.14 Az Észak oldalán küzdő volt magyar honvédtisztek jelentős száma, személyes bátorsága és odaadása alig másfél évtizeddel a szabadságharc után megerősítette a szabadságért és a társadalmi egyenlőségért mindig harcolni kész, hős magyar nemzet romantikus amerikai vízióját. Az amerikai magyar nemzetkép történetének furcsa, de nem egyetlen fintora, hogy a még Kossuth életében az Egyesült Államok partjain nagy számban megjelenő magyar kivándorlók (mai terminológiával gyakran inkább vendégmunkást kellene mondanunk) alapjában milyen rossz fogadtatásra találtak. Amerika bizalmatlan, elégedetlen és végső fokon elutasító volt a cári Oroszországból, Közép-, Kelet-Közép- és Dél-Euró- pából érkező „új bevándorlókkal", közöttük a magyarországiakkal és a magyarokkal szemben is.15 A századfordulós Amerikának szüksége volt az olcsó tengerentúli munkaerőre, s ezért kezdetben bátorította a tömeges „új" bevándorlást. Ám politikai vezetői és hangadó ideológusai eközben egyre inkább úgy érezték, hogy meg kell védeniük az „isteni küldetésű" „angolszász fajt" a tanulatlan és asszimilálódni nem is akaró, nem is képes bevándorló hordák, többek között a magyarok ellenében. A századforduló éveiben a szociáldarwinizmus amerikanizált társadalompolitikai jelszavainak jegyében valóságos keresztes háború bontakozott ki a szláv, zsidó, délolasz és magyar jövevények ellen, s ebben vezető szerepet játszott a Harvard Egyetem és körülötte Boston „brahminjainak" szellemi közege. Henry Cabot Lodge massachusettsi szenátor (Henry Adams tanítványa) és barátja, Theodore Roosevelt elnök már az 1890-es évek elejétől figyelmeztettek arra, hogy az Egyesült Államok eredeti államalkotó csoportjainak folyamatos bevándorlása egyre inkább csökken azon „fajokhoz képest, amelyek gondolkodásukat, nyelvüket és vérüket tekintve messze elmaradnak azoktól, akik ezt az országot azzá tették, ami."16 Az „alacsonyabb rendű" népcsoportok elleni küzdelemnek számos formája volt.17 Ide tartozott a bevándorlókat értelmi képességeik szerint az úgynevezett írás-olvasási teszttel szelektálni törekvő törvényjavaslat.18 Ezt ugyan csupán az első világháború már-már hisztérikus idegengyűlöletének légkörében, 1917-ben (szinte csak hetekkel az amerikai hadba lépés előtt) sikerült a kongresszusnak - a harmadszori elnöki vétót „felülírva" - keresztülvinni, de e törvény nyitánya lett az 1921. és 1924. évi úgynevezett „kvótatörvényeknek", melyek az „új" (s e keretben a magyar) bevándorlást a fajvéde- lem jegyében úgyszólván leállították. A bevándorolni igyekvő magyar „faj" tehát „angolszász" nézőpontból alig egy emberöltőn belül elvesztette korábban oly sok elismeréssel hangsúlyozott kvalitásait: szabadságszerető, nemzeti függetlenségéért harcolni kész, nemes, lovagias jellemvonásait, és szegény bevándorló hunkyvá vált. Ennek rossz amerikai hírnevét az egykorú magyar megfigyelő is rögzítette 1905-ben: „...az amerikai ma már gyűlölettel nézi éppen az 1998. tavasz 57
