Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek
A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek galmazza meg, hogy szakszerűen alkalmazza az EU technikai kifejezéseit, és a vitát leszűkíti azokra a technikai kérdésekre, amelyekre a bizottság hasonlóan tud reagálni. Ily módon megfelelően és hosszú távon rendezni lehet a speciális problémákat, és elkerülhetők lesznek az olyan, rendszerint már csak a csatlakozás után felmerülő nehézségek, hogy a felek a technikailag nem teljesen tisztázott részletekben eltérően értelmezik a csatlakozási szerződést, emiatt értelmezési vita alakul ki közöttük, és a taggá válást követően rögtön egy újabb részmegállapodás kidolgozásáért kell tárgyalóasztalhoz ülniük. Mindez újabb érv amellett, hogy a csatlakozni kívánó országnak már jóval a tagság előtt alaposan meg kell ismernie az acquis communautaire-t. 6.2.2. A csatlakozni kívánó ország tárgyalási pozíciója. Azt mindenképpen tisztán kell látni, hogy bármelyik partner gyengébb tárgyalási pozícióban van az EU-val szemben, amely önmagában a világ legnagyobb piacát jelenti. Nem elég, hogy a csatlakozni kívánó ország kéri a felvételét, hanem azt is meg kell mutatnia, hogy képes a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére. Bármilyen derogáció eléréséhez az szükséges, hogy a csatlakozni kívánó ország meg tudja magyarázni a problémáit, és az unió számára ezeket meggyőzően kell bemutatnia. Ezek a problémák csak ideiglenesek lehetnek, máskülönben a csatlakozni kívánó ország azt kockáztatja, hogy az unió olyan véleményt alakít ki, mely szerint a tagság ennek az országnak az esetében lehetetlen. A megszokott tárgyalási színjátékoknak - mint az azonnali kivonulással való fenyegetőzés, valamint az „elfogadja, vagy felejtse el" jellegű kijelentések - nincs helye a csatlakozási tárgyalásokon. 6.2.3. A sikeres tárgyalási stratégia és taktika, az igényelt kedvezmények, derogációk elérése. A derogációkat tekintve ezek alapvetően két csoportba sorolhatók: nagyarányúak, valamint kisebbek-speciálisak. A nagyarányú derogációk iránti kéréseket mindenképpen az EU- tagországok politikai döntéshozó szintjéhez kell beterjeszteni. A tagországok közös álláspontját ezt követően a bizottság közös javaslat formájában fogalmazza meg. Az eredményes tárgyalás érdekében lényeges, hogy a csatlakozni kívánó ország képes legyen előre úgy megfogalmazni a kérését, hogy az kielégítő legyen mind a bizottság, mind a tagországok számára. Ennek megfelelően a csatlakozni kívánó országnak saját álláspontot kell kialakítania azokkal a kérdéskörökkel kapcsolatban, amelyek politikai döntést igényelnek. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagországok politikai döntéseiben számítani kell arra, hogy az egyes tagországok részéről a kétoldalú tárgyalásokon mutatott jó szándék és támogatás nem mindig esik egybe azzal az állásponttal, amit ugyanezen országok az unió belső vitái során képviselnek. A kisebb méretű vagy speciális derogációk biztosításakor a korábban csatlakozott országok vagy rövid időre szóló ideiglenes mentességeket, vagy olyan elvekről szóló nyilatkozatokat fogadtak el, amelyek alapján a csatlakozás után a részletek tisztázására tárgyalásokat kezdhettek. Ilyen formában felgyorsíthatták a csatlakozási folyamatot, és a végső megegyezéseket a mentességek meghosszabbításáról arra az időre tolhatták el, amikor már az unió teljes jogú tagjaként tárgyalási pozíciójuk jelentősen megerősödött.15 1998. ősz 47
