Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek

Dezsői Kálmán

d) az átmeneti időszakok hosszúságát és ezek főbb területeit áttekintve az látható, hogy az 1970-es években, amikor az aquis communautaire még nem volt igazán kiterjedt, az átmeneti időszak hossza kb. 5 esztendő volt. Amikor az 1980-as években a kevésbé fejlett mediterrán országok csatlakoztak az EK/EU-hoz, akkor ezek az átmeneti időszakok meghosszabbodtak. A legutóbbi kibővülés során viszont fejlett északi országokat vettek fel, az átmeneti időszak viszonylag rövid volt - s nem is volt általános -, s a különböző szektorok számára eltérő időtartalmú speciális derogációkat határoztak meg.

5.4. Tanulságok a közép- és kelet-európai országok számára

A közép- és kelet-európai országok számára a következő tanulságok összegezhetőek:

a) a korábbi gyakorlathoz hasonlóan törekedni kell arra, hogy a derogációk ne a csatlakozási szerződés fő részében, hanem a mellékelt jegyzőkönyvekben és nyilatkozatokban legyenek.

b) derogáció nem érhető el minden területen, így célszerű a nemzetgazdaság legfontosabb területeire koncentrálni. Ebből a szempontból igen lényeges, hogy a piacgazdaság elemei minél átfogóbban kerüljenek bevezetésre az EU-hoz való csatlakozás időpontjára, mert így valószínűleg kevesebb derogációra lesz szükség.

c) az átmeneti időszak valószínűleg hosszabb lesz, mint a legutóbbi kibővítésben részt vett országok esetében, jelentős kedvezményt tehát ebből a szempontból nem szabad várni. Az átmeneti problémák csökkentése érdekében fontos, hogy milyen haladást érnek el a közép- és kelet-európai országok a csatlakozás előtti időszak során a piacgazdaság kiépítésében.

d) a csatlakozás feltételeit nagymértékben befolyásolja az EU reformtörekvése, hogy átalakítsa a mezőgazdasági és a regionális politikáját, valamint a finanszírozási rendszerét még az új tagok felvétele előtt.

6. A tárgyalásokra és a tagságra való felkészülés: egy stratégia kialakítása

A keleti kibővítést az unió a korábbi csatlakozásokkal ellentétben jóval összetettebben készítette elő. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy egy csatlakozás előtti stratégiát alakított ki, amelynek fő elemei:

a) a társulási szerződés (európai egyezmény) megvalósítása;

b) az egységes belső piac jogszabályaihoz való alkalmazkodás;

c) a piacgazdaságra való átmenet támogatása a PHARE program révén;

d) az úgynevezett strukturált párbeszéd folytatása miniszteri, kormányfői és államfői szinteken;

e) a közép- és kelet-európai országok bevonása az EU-programokba;

fi hivatali együttműködés kialakítása az unió és a közép- és kelet-európai országok között.

44

Külpolitika