Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Horváth Gyula: Regionalizmus és decentralizáció Európában

Horváth Gyula

stratégiák alapján képzelhető el. Az egyik változat a domináns állami szerepvállaláson és dekoncentrált intézményrendszeren nyugvó regionális politika, a másik megoldás a regionális kezdeményezésekből kiinduló, az állami kötelezettségvállalás eszközeinek decentralizálásán alapuló politika lehet. Ez utóbbi ma a nyugat-európai fejlődés meghatározó iránya, még azokban az országokban is, ahol az uralkodó politikai erők az állam hangsúlyosabb szerepét vallják a piaci folyamatok szabályozásában. Az európai integráció regionalizá- lódása, a területi-döntési központok szerepének felértékelődése a nemzetközi munkamegosztásban és Kelet-Közép-Európa geopolitikai helyzete miatt a kooperatív, szerkezetátalakításra orientált, innovatív regionális politika lehet a modernizáció számára hatékony stratégia. Számolni kell természetesen azzal, hogy ennek feltételei nem minden országban és nem minden térségben teremthetők meg még hosszabb távon sem. Ezért valószínű, hogy jó ideig a hetvenes-nyolcvanas évek tradicionális nyugat-európai regionális politikájának és az új regionális politikai paradigmák elemeinek kombinációja lesz a kelet-közép-európai regionális fejlesztési stratégiák jellemzője (Horváth, 1998).

5. táblázat

Az EU Bizottságának regionális politikai ajánlásai

a kelet-közép-európai csatlakozó országok számára

Feladat

Jogszabályok kidolgozása

X

X

X

X

X

X

Intézmények kiépítése A meglévő intézmények közötti koordináció

X

X

X

X

X

X

erősítése

X

X

X

X

X

X

X

A területfejlesztés pénzügyi eszközeinek megteremtése

X

X

X

X

X

Forráskoordináció

X

X

X

X

X

X

X

Ellenőrzés

X

X

X

X

X

X

X

Regionális statisztika

X

X

X

X

X

Fomfc: Az Enlarging the European Union alapján a szerző összeállítása

I

I

|

■a

Kelet-Közép-Európában a regionális fejlődés hajdani meghatározó szervezeti formája a hierarchikus tervezési apparátus - csúcsán a valamennyi országban nagy hatalommal rendelkező központi tervhivatal - volt. A központi nagy beruházásokon és az állami szociális politikán nyugvó regionális fejlesztések nem igényeltek sokszereplős, horizontális együttműködésben tevékenykedő intézményrendszert, az állami redisztribúció érdekeit, a központi akaratot a vertikálisan alárendelt szervezetek érvényesítették a leghatékonyabban. Ez az államszervezési logika határozta meg a területi-közigazgatási beosztást is.

22

Külpolitika