Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Borhi László: V. Zubok - K. Plesakov: A Kreml és hidegháború
Könyvekről érdekeitől teszi függővé a derogációk számát, valamint tárgyát, és a magyar gazdaság védelmét kiindulópontnak tekinti; helyreállítja a határon túli magyarok bizalmát az anyaországban, elkötelezi magát a határon túli magyarok politikai törekvései mellett; a Határon Túli Magyarok Hivatalát bekapcsolja a külpolitika formálásába, a parlamentben pedig lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok képviselői az őket érintő döntő kérdésekben vendégként felszólalhassanak; ugyanakkor a továbbiakban is biztosítja a szomszédos országokat arról, hogy támogatja euroatlanti integrációs törekvéseiket, a külpolitikában pedig olyan konszenzus kialakítására törekszik, amely a kormányzó pártok, az ellenzék és a határon túli magyarok legitim szervezeti közötti egyetértésen nyugszik - olyan politikát folytat, amelynek következményeképpen a magyar nemzet határmódosítás nélküli integrációja megvalósulhat. Mindezek fényében - írják - a tudományos intézeteknek és a politológia szakembereinek a nemzetpolitikai elmélet, a „magyar kérdés" elméleti szintű végiggondolása a feladata. Vogel Sándor Vladislav Zubok-Constantine Pleshakov: Inside the Kremlin's Cold War - to Khruschev (A Kreml és a hidegháború - Sztálintól Hruscsovig) Harvard University Press, 1996. A két fiatal orosz történész, V. Zubok és K. Pleshakov Egyesült Államokban megjelentetett munkája a hidegháború utáni korszak kutatási és intellektuális szabadságának egyik legizgalmasabb terméke. A szerzők korábban hozzáférhetetlen orosz levéltári forrásokat, illetve az újonnan felszabadított amerikai iratokat, valamint a legfrissebb és a régebbi szakirodalmat feldolgozva olyan áttekintést adnak a hidegháború 1962- ig terjedő szakaszáról, amely az érintett korszak szinte minden fő kérdését más megvilágításba helyezi, ismereteinket új adatokkal bővíti. A mű megközelítése, felépítése szokatlan: mondandóját a korszak legfőbb szovjet politikusainak biográfiáján keresztül tárja elénk. így az 1945 utáni éveket Sztálin, Molotov és Zsdanov, az ötvenes évek közepének eseményeit Berija és Malenkov, majd az évtized vége, a hatvanas évek elejének történéseit Hruscsov személyiségén keresztül ismerhetjük meg. A szerzők nem titkolt célja, hogy szakítsanak hazájuk történetírásának korábbi trendjével, és hitet tegyenek azon felfogás mellett, hogy a kiemelkedő személyiségeknek történelemformáló szerepük van, továbbá hogy az egyes történelmi események nem determináltak, nem programszerűen következnek be. Zubok és Pleshakov nézete szerint a második világháború utáni szovjet külpolitika nem értelmezhető csupán geopolitikai vagy ideológiai szempontok alapján. A sztálini külpolitika valójában a birodalmi expanzionizmus és az ideológiai messianizmus sajátos szimbiózisa. A hagyományos orosz messianizmus és a marxista ideológia eredője labilisabb, de egy1998. nyár 121
