Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jordán Gyula: Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai, 1949. december-1950. január
Diplomáciatörténet Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai, 1949. december-1950. január A Kínai Népköztársaság 1949. október 1-ji megalakulásával összefüggésben igen fontos feladat volt az új hatalom nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatainak, szövetségi rendszerének kialakítása. Ez természetes folyamat volt, amely már jóval az állam megalakulása előtt elkezdődött. Ennek egyik kiemelkedő eseménye volt Mao Ce-tung 1949. december 16-án kezdődött moszkvai látogatása, a Sztálinnal és más szovjet vezetőkkel folytatott megbeszélései és az ezek eredményeként 1950. február 14-én aláírt barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Az ekkor már teljes erővel kibontakozó hidegháború körülményei között a kommunista Kína vezetése is választásra kényszerült a „két tábor" között. Annak következtében is, hogy a Kuomintangot a többéves polgárháború során az Egyesült Államok támogatta, a kommunisták a másik oldaltól, a Szovjetuniótól remélhettek és vártak támogatást. A Szovjetunió melletti egyértelmű elkötelezettséget Mao Ce-tung A népi demokrácia diktatúrájáról című, 1949. június 30-án írott cikkében fogalmazta meg a leghatározottabban, ahol kiállt az „egy oldalra hajlás" mellett, mivel vagy az imperializmus, vagy a szocializmus között kell választani, nincs harmadik út.1 A nemzetközi politikai támogatás mellett az új Kínának a nyolcéves japánellenes háború és a három és féléves polgárháború pusztításai után a gazdasági segítségre is égetően szüksége volt, amit szintén elsősorban Moszkvától várt. A Szovjetunió második világháború utáni helyzetét és magatartását alapvetően meghatározta, hogy a háborús győzelem után gyorsan jelentkeztek az antifasiszta koalíciót megosztó tényezők, de még egy ideig nyitva maradt az együttműködés lehetősége is. Ezen kettősség mellett a Szovjetunió a Távol-Keleten is biztonságának garantálására, a jaltai megállapodások számára kedvező döntéseinek (pl. Dél-Szahalin, a Kurili-szigetek megszerzése) megtartására törekedett. Japán vereségével a térségben még nagyobb súlyra és jelentőségre tett szert Kína, amely feletti befolyásért kemény küzdelem folyt a két nagyhatalom között. A Szovjetuniónak Kínához és a KKP-hoz való viszonyát az idők folyamán igen szélsőségesen ítélték meg mind a kínai, mind a nyugati történészek, politológusok. A hidegháború kezdeti éveiben a kínai kommunisták győzelmét jórészt a szovjet támogatásnak, a Szovjetuniónak tulajdonították. (Ami persze nem jelentette azt, hogy a tényleges vagy vélt kü1998. nyár 97
