Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban

Nagy Péter des-óceáni térség gazdasági stabilitására? Az interdependendának meglehetősen intenzívnek és hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy elrettentsen az információs hadviseléstől. A gazdasági interdependencia módosította a támadó információs hadviselés stratégiáját. Az államok kisebb mértékű interdependenciája csak viszonylagos erőt biztosít. Ha a remélt előnyök meghaladják a ráfordításokat, akkor a támadó informádós hadviselés hatékonysága növekszik. A kevésbé intenzív interdependencia egyik előnye az, hogy a gazdasági utóha­tások gyengébbek lesznek az agresszor állam gazdaságára. Az információs hadviselésnek előfutára lehet a gazdasági interdependencia csökkenése, de a legfejlettebb államok esetében ez nem jelent megvalósítható célt. A gazdasági interdependencia szintjének a csökkentése több okból is költséges: az interdependenciából szerezhető előnyök elmaradnak, azok nem oszthatók el a lakosság számára; az állam prosperitása csökken; a belpolitikai korlátozások kiválthatják a belső erőegyensúly felborulását. A társadalomnak azok a csoportjai, amelyek nyernek az interdependendán - a multinacionális társaságok, a pénzügyi intézmények, a befektetők - valószínűleg összefognak az érdekszerveződésekkel, hogy megakadályozzák az interdependens kapcsolatok csökkentését, illetve megszüntetését. A gazdasági interdependencia csökkenő szintje a biztonsági dilemma intenzitását is érinti, és növeli az eszkalálódás veszélyét. A gazdasági interdependencia csökkentése fenyegető álláspontként értelmezhető, különösen akkor, ha az egyik állam érzékenyebb a támadás­ra, mint a másik. A növekvő gazdasági interdependencia azonban a relatív biztonság nö­vekedésének is tekinthető, különösen azoknak az államoknak az esetében, amelyek érzé­kenyek a támadásra. Mindez különösen megnehezíti a politikai döntéshozatalt, hiszen a negatív külpolitika hagyományos formái - mint például a gazdasági szankciók - kevésbé hatékonyak, és még az elrendelő államok számára is nemkívánatos következményekkel járnak. Ha egy állam viselkedését fenyegetőnek tekintik, akkor az elrettentés leghatéko­nyabb módja az lehet, ha az információs hadviselés költségei meghaladják az elvárható elő­nyeit. Ez viszont csak úgy érhető el, ha a hagyományos fegyverek alkalmazásával fenyeget­nek, illetve növelik a gazdasági interdependencia szintjét. Meg kell azonban jegyezni, hogy az interdependencia egyáltalán nem akadályozza meg az államok közötti információs had­viselés kirobbanását bizonyos gazdasági ágazatokban működő vállalatok ellen, melyek kom­paratív előnyeiket akarják megnövelni. Mivel az államok általában inkább növelni, nem pe­dig csökkenteni akarják gazdasági előnyeiket, ezért az interdependencia hatástalan elrettentő eszköz marad. A félelem az eszkalálódástól sokkal hatékonyabban rettent el, legalábbis kor­látozza az információs hadviselés kiterjedtségét. Félelem az eszkalálódástól. A hadtudomány - a hagyományos stratégiai módszerek kiegé­szítéseként - valószínűleg az információs hadviselés módszereit is alkalmazni fogja a kato­nai konfliktusokban, ezért nem zárható ki az információs hadviselés eszkalálódása. De igaz- e ennek a fordítottja is? Eszkalálódhat-e az információs hadviselés hagyományos katonai konfliktussá? Annak érdekében, hogy a félelem az eszkalálódástól elrettentő hatású legyen, még azt is sejtetni kell, hogy az információs hadviselés katonai konfliktussá szélesedhet. 86 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom