Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzdbiztonság az információs korszakban Az államok nem fognak információs hadviselést indítani - különösen a nagyobb katonai erővel rendelkező állam ellen - ha a katonai konfliktus kiszélesedésével kell számolniuk. Ilyen körülmények között az információs hadviselés teljes körűen átpolitizálódik, és a politikai erők között kompromisszumok megkötésére is sor kerülhet. Fontos, hogy a politikai vezetők már jóval előbb felmérjék az információs rendszereik értékét, és biztosítsák a nemzetközi közösséget arról, hogy az információs hadviselés visszaverésére a hagyományos katonai erőt is - még ha emberi veszteségekkel jár is - felhasználják. Tekintettel arra, hogy az információs hadviselés minimális emberi veszteségekkel jár, ezért azok az államok, amelyeknek nincs hatékony információs infrastruktúrája, nehezen tudnak ellenválaszt adni. Az ipari korszak fegyvereivel adandó ellenválasz sürgetése intenzív lesz, de ennek igazolása nehéz, hacsak még azelőtt nem teszik nyilvánossá ezeknek az információs rendszereknek az értékét, mielőtt megtámadnák azokat. Egy sajtóközlemény, amely bejelenti, hogy „az állam információs infrastruktúrája ellen irányuló bármely támadást háborús cselekménynek fognak tekinteni, és bármilyen, államilag támogatott információs hadviselésre katonai csapásokkal válaszolnak", meglehetősen drasztikusnak tűnik, de csak azt jelenti, hogy nem lehet félvállról venni az információs hadviselést. A háborúskodás kikezdi a nemzet erejét, fenyegeti és destabilizálja a gazdaságát, ezért szükségesek lehetnek az ellenlépések, melyeket sok politikus bizonyára támogatna. Annak érdekében, hogy az eszkalálódástól való félelem visszatartó erőként hasson, támogatni kell ezt az álláspontot. Az információs technológiai szakértelem hiánya. Valószínűleg ez a leggyengébb elrettentő eszköz, amely azonban igazán nem is rettent el, hiszen maga a számítógépes műveltség hiánya biztosít bizonyos fokú „védőszűrőt", s ez nem akadályozhatja meg az államokat abban, hogy az információs hadviseléshez szükséges képességeket kifejlesszék vagy kifejlesztessék. Ha az államnak nincsenek „szakértői", akkor külföldről importálhatja őket. A „szakértőknek" tett vonzó pénzügyi ajánlatok főleg azokból az országokból érkeznek, amelyek hatásos támadó információs képességeket fejlesztenek ki. Ezért az effajta „export"-ot önmagában is biztonsági fenyegetésnek kell tekinteni. A stratégiai információs hadviselés politikai realista és globalista-liberális értelmezése A stratégiai információs hadviselést politikai összefüggéseiben is értékelni kell: hogyan illik bele a nemzetbiztonság hagyományos elképzeléseibe; hogyan kezelik az államok ezt a kérdést, és milyen típusú politikai problémákat és feszültségeket kell megoldaniuk. A politikai realista megközelítés. A realisták relatívan értelmezik a biztonság fogalmát. Szerintük a relatív hatalmi egyensúlyt, illetve biztonságot kell fenntartani. A hidegháború idején azonban - a nukleáris fegyverek birtokában - könnyű volt felmérni a relatív biztonságot. Ha a Szovjetuniónak két atombombája volt, az Egyesült Államoknak pedig négy, és ha a szovjetek négyre, az amerikaiak pedig nyolcra emelték a bombáik számát, akkor to1998. nyár 87
