Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
Csizmadia Sándor A geopolitikai megfigyelés tehát azt mutatja, hogy a területi, stratégiai és egyéb viszályokat uraló mozgások jelszószerű egyszerűséggel fejezhetők ki: szövetkezni, bekeríteni, meggyengíteni. 4.2. Az identitás formái 4.2.1. Reprezentáció és ideológia. A politikai konstrukciók területszerzési vágya önmagában nem ad magyarázatot az ezek közötti szembenállásokra. Tény, hogy a területnövelésre (erőforrások, szállítási övezetek, stratégiai helyek megszerzésére) irányuló törekvések önmagukban is a geopolitika motorját jelentik, de a politikai konstrukciókat - főként a modem korban - sajátos reprezentációik is mozgatják. A reprezentáció egy közösség önmagáról kialakított történelmi és geográfiai képzeteinek az összessége, mely az adott közösség geopolitikai törekvéseihez szolgál alapul, legitimálja e közösség magatartás- és cselekvésformáit, s megvalósítása a közösség politikájának alapvető célkitűzésévé válik. Az emberi csoportok, közösségek, társadalmak önreprezentációi általában egymásnak riválisai. A reprezentáció fogalma igen hasznos fogalom a geopolitikában, mivel megmutatja, hogy nem a dolgok hatnak önmagukban, hanem inkább az a mód, ahogy a dolgokat felfogják. Ez azt is jelenti, hogy egy geopolitikai faktornak egy közösség kollektív képzelőereje nélkül gyengébb a hatékonysága és a politikai ereje. A reprezentációk a külkapcsolatok területén nagyon változatosak. A természetes határ fogalma például, bármilyen mitikus is, régóta ösztönzött uralkodókat, hadvezéreket vagy diplomatákat. Franciaországban a Rajna mint természetes határ politikai osztályok egész sorának volt ihlető forrása szinte a második világháborúig. A reprezentáció gyakran a visszaszerzés logikájára épül: vissza kell szerezni egy területet a nemzet teljessége érdekében. A francia-német kapcsolatok történetében Elzász és Lotaringia többször is gazdát cserélt a kölcsönös visszaszerzés logikája mentén. Ama reprezentációk között, melyek meghatározó szerepet játszottak a XX. századi geopolitika történetében, ki kell emelni az ideológiák s főleg az állami ideológiák szerepét. (Az olasz fasizmus vagy a német nácizmus tulajdonképpen nem generáltak új geopolitikai elképzeléseket, hanem maximalizálták és a végső pontig elvitték azokat, melyek már jelen voltak a két ország bizonyos köreiben. Ebben az értelemben a fasiszta ideológia a német és az olasz jobboldal klasszikus geopolitikai késztetéseinek a felgyorsítását szolgálta). Másképpen fest a dolog a totalitarizmus másik, a szovjet-kommunista ideológiájával. (Itt bizonyos értelemben a körülményektől függött, hogy az etatikus logika kerekedett-e felül a kommunista expanziós logikán, vagy éppen fordítva). A XX. század vége a nagy ideológiák letűnésének a kora is. A radikális iszlamizmus formái pedig nem hasonlíthatók össze sem az egypárti kormányzati struktúrákkal, sem az azokat igazoló totalitárius ideológiákkal. 20 Külpolitika
