Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Philippovich Tamás: magyarország párizsi szemmel: Közép-Európa helye a francia külpolitikában
PhilippouichTamás A francia-német együttműködés és a nyugatnémetek dinamikusabb helyzetmegítélése - Willy Brandt és a nála kevésbé naivabb Helmuth Schmidt korszaka után - bizonyára befolyásolta a francia szemlélet megváltozását a Szovjetunió és Közép-Európa megítélésében. Nehéz megállapítani, hogy Kohl kancellár mentalitása és értékrendje mennyire hatott. Mitterrandra inkább egy olyan kölcsönhatásról lehet itt szó, ami egyre intimebb légkörben baráti és ezáltal közvetlenebb, egyszerűbb beszélgetésekre adott lehetőséget, amelyek során a két államférfi meggyőződhetett nézeteik nagymérvű hasonlatosságáról az európai egység fontossága, a Nyugat és Kelet közti viszony és az amerikai politika alakulásának megítélésében. Eleinte talán a németek erősebb érdeklődése és gazdasági jelenléte a közép-európai térségben gyanakvást keltett a francia körökben, azonban a német Közép-Európa-szemlé- let pozitívan és tartósan változtatta meg Párizs nézeteit a régióról. A szovjet változások hatása Az 1981-ben kihirdetett lengyel szükségállapotról a franciáknak az volt a véleményük - az országban letelepedett lengyel emigráció és a volt vendégmunkások választási szempontból erős lobbyt alkotnak -, hogy az Moszkva közvetlen parancsára történt, s a lépésre Jaruzelski tábornokot hazafisága késztette, hogy elkerülje a szovjet bevonulást. A kommunista párt helyeselte Jaruzelski politikáját, és a nem kommunista francia baloldal csak lassan vált kritikussá a lengyel fejlemények megítélésében. A szocialisták Georges Marchais nyilatkozatait - aki a Szovjetunió külpolitikáját és belső ellenzékével szembeni fellépéseit az afganisztáni beavatkozás legvéresebb időszakában globálisan pozitívnak minősítette - egyre kevésbé tudták elfogadni, s 1983-ban véget is vetettek a kommunistákkal való koalíciónak. Mitterrand elnök 1987-88 fordulóján jutott azokhoz a bizalmas információkhoz, melyek véglegesen meggyőzték arról, hogy a Szovjetunió - amely nem sokkal később megkezdte a kivonulást Afganisztánból - nem fog többé szövetségesei politikájába beleszólni. Ezt tudomásom szerint Mitterrand Grósz Károly magyar miniszterelnökkel is közölte annak párizsi látogatása során, de még ekkor sem gondolt arra, hogy Magyarországon rendszerváltozás lesz, csupán egy markánsabb reformkommunista irányváltásban reménykedett. Hogy ezek a változások tartósak lesznek, s hogy stratégiailag egy új korszak kezdetét jelentik, ezt a francia külpolitika számára egyrészt a szovjet hadsereg Afganisztánból való kivonásának megkezdése, másrészt a lengyel szükségállapot megszüntetése - az a megállapodás, amely a Walesa vezette Szolidaritás és Jaruzelskiék között jött létre az első, részlegesen szabad választásokról - tette egyértelművé. A magyar emigráció szoros francia kapcsolatokkal rendelkező személyiségei 1988. június 16-án - a kivégzések 30. évfordulóján -, a Párizs városától kapott szép díszsírhelyen, a Pere La Chaise temetőben megrendezték Nagy Imrének és társainak jelképes temetését, amelyen több, Magyarországról jött ellenzéki jelenlétében részt vett Nagy Erzsébet is, a mártírhalált 8 Külpolitika
