Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban

Köm/uehúl szükségét, hogy rábízzák magukat arra, aki „odafent" van, tekintet nélkül a címére és a titulusára. Talán ez a kulcsa a román politikai fejlődés ellentmondásosságának az utol­só évszázadban. Az olvasó érdeklődéssel fedezheti fel, hogy Románia szerény lehetőségei olyan fruszt­rációt okoztak, amelyet a nagy múlt és a nagy jövő harmonizálásával kívántak megol­dani. így alakult ki a birodalmi álom nosztalgiája, amely a román történetírásban nyo­mon követhető. Ezért olvashatunk román történelmi munkákban a dák, a római, a ro­mán-bolgár, a bizánci birodalom és Nagy-Románia párhuzamairól. A birodalmi illú­zió beszüremlett a politikába is, és terjeszkedési törekvésekben nyilvánult meg. Az első világháborúban érezhető volt az etnikai határok átlépésének tendenciája. A második vi­lágháborúban Románia elfoglalta a Dnyeszter és a Bug közötti területeket is, ahol ro­mán közigazgatást vezetett be. A világhatalom szerepében pedig „planetáris" terveivel leginkább Ceau§escu tetszelgett. A vázolt történeti diskurzus azért járulhatott hozzá a diktatúra meghosszabbításához, mert a nacionalista-kommunista történelemszemlélet a hagyományos mentális sémák­ba illeszkedett. A kommunista rendszernek köszönhetően egy Európában már régen meghaladott történeti mentalitás ma is nagymértékben meghatározza a román társadal­mat és kultúrát, amelyet a mitológia lüktetése hat át. 1989 és 1996 között a történelmi diskurzus a hagyományos mederben folytatódott, sőt a mitológia egyes alkotóeleme­inek felfokozása is bekövetkezett. Ugyanakkor megfigyelhető a nemzeti mitológia po­litikai pluralizmushoz való hozzáigazításának a tendenciája is. A múlt mitológiája táp­lálta a fordulat utáni évekre oly jellemző I. Mihály király és Antonescu marsall míto­szának szembeállítását, valamint a kolozsvári Mátyás király-Avram láncú szoborhá­borút. A mítosztalaru'tó kísérletekkel szemben erős ellenállás nyilvánul meg. Ennek jele, hogy a bukaresti Nemzed Múzeumban csaknem minden változatlan maradt, a tanköny­vek pedig ugyanolyan típusú diskurzust folytatnak. Az 1990. évi kísérlet, hogy a Ceau§escu korában kiadott történelemkönyveket Petre P. Panaitescunak a második vi­lágháború előtt írt mítosztalanító jellegű tankönyvével helyettesítsék, kudarcot vallott. A tiltakozások hatására a könyvet visszavonták. A piacot jelenleg is elárasztják az autochtonista, izolacionista, xenofób, tekintélyuralmi üzenetet hordozó munkák, habár ma már nyilvánvalóvá vált az európai történetírás és a román nacionalista diskurzus között húzódó mély szakadék. A kommunizmus időszakára pedig a jótékony feledés homályát borítják, és egyszerűen nem kutatják. Lucian Boia könyve nem terjed ki az 1996. évi választás után zajló folyamatokra. Egy­értelmű azonban, hogy a mitológia most is befolyásolja a román bel- és külpolitikát. Csupán két példát említenénk:- Köztudott, hogy az autochtonizmus az ortodoxiát a románsággal azonosította. Ez a jelenség ma is él, sőt felfokozódott. A többi felekezethez rendkívül agresszívan viszo­nyuló ortodox egyház az emlékezések rituáléjában mindig jelen van. A nemzeti törté­236 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom