Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Könyvekről nelem és az ortodoxia, a nemzeti panteon és az egyházi naptár egybeolvadásának lehetünk tanúi. Az európai elkötelezettségű román értelmiség pedig azzal vádolja az ortodox egyházi hierarchiát, hogy a demokrácia legjelentősebb ellensége, Nyugat-ellenes kijelentéseket tesz, és az országot a szláv-ortodox világba akarja integrálni.5- A Románia szenátusában az oktatásügyi törvényről lefolytatott szavazás a nemzeti mitológiának a kisebbségpolitikára gyakorolt negatív hatásairól tanúskodik. A hírhedtté vált George Pruteanu szenátor azért erőszakolt ki egy olyan szöveget, amely nem teszi lehetővé önálló kisebbségi felsőfokú oktatási intézmények létesítését, mert a román oktatás egységét félti. Az elmúlt ötven évben kapott neveltetésére, a hagyományokra és Nicolae Iorgára hivatkozott akkor, amikor a kisebbségi iskolák számára Románia földrajzának és történelmének román nyelvű tanítását íratta elő.6 A mitologikus szemlélet értelmében Romániában az ország földrajzát és történelmét nem tudománynak, hanem szakrális szövegnek tekintik, amelyet szakrális nyelven, azaz románul kell elsajátítani. A mitológia tehát prioritást élvez a kisebbségi jogokkal szemben. A kérdés lényege - írja Lucian Boia - nem önmagában a mitológiában rejlik, hanem abban a módban, ahogyan ez a román kultúrában összeállt és megszilárdult. A román történeti képzettár súlyos fáziseltolódása a nyugat-európai kultúrához és mentalitáshoz képest nyilvánvaló. Az a román történelem, amely olyan románokról szól, akik mindig mások, mint a „többiek", és akik a „többiek" részéről állandó üldöztetésnek vannak kitéve, az illuzórikus felsőbbrendűség és a kínzó alacsonyabb rendűség paradox kombinációjának uralmát jelzi, ez pedig nem a mai időknek megfelelő lelkiállapotot tükröz. A hősi múlt szakadatlan aktualizálása és a mitológiába való menekvés állandósítja a konfrontációt a románok és a „többiek" viszonylatában, saját viszonylatban pedig mozdulatlanságot eredményez. Ezen állapot leküzdése érdekében a társadalomnak védekeznie kell a történelem általi „megmérgeztetés" ellen. A nevelés nemcsak a történelem hősi típusú tetteinek hagyományos felhasználását feltételezi, hanem a saját múlt kritikai és felelős elsajátítását, valamint a történelmi üzenet „dekódolása" készségének kialakítását is. Az alapvető feladat a mitológiai gátakon való túllépés. Ezután fog eldőlni, hogy e gátak a továbbiakban is befolyásolni fogják- e a modernizációs és integrációs törekvéseket, amelyeket máris késleltettek, vagy éppen ellenkezőleg, olyan folyamat indul be, amely elevezethet a nemzeti mitológia radikális újrafogalmazásához. A XIX. századi első kísérlet után Románia most kísérli meg másodszor a Nyugathoz való csatlakozást. Sikere, ha Lucian Boia felfogását elfogadjuk, a mitológiai folyamatoktól, a „mitológiai gátak" lebontásától is függ. Végül, válaszolván az előre látható támadásokra, a cui prodest kérdésére, a szerző kimondja: úgy véli, hogy könyve az igazságnak, a szakmai igényességnek, Romániának használ. Hosszas elemzésünkhöz csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy az európai elkötelezettségű román értelmiség hetilapja, a 22 ismertetésében azt javasolta, hogy az Oktatásügyi Minisztérium tegye kötelezővé a könyv használatát a történelemtanárok számára. 1998. tavasz 137
