Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Könyvekről Az idegenek mitizálásához kapcsolódik a Románia elleni „összeesküvés" mítosza, amely felerősíti az „ostromlott vár" komplexusát, és olyan történelmi adottságnak tűnik, amelyet állandó jelleggel el kell viselni. Az összeesküvők lehetnek magyarok, zsidók, a CIA, a KGB, a király vagy bukaresti Egyetem téren tüntető diákok is. Ez a mítosz is egyetemes kategória és a történeti-politikai képzettár (imaginárium) leggyakrabban előforduló alkotóeleme. Az ideális uralkodó című fejezet a nemzeti panteon kialakulásának rejtelmeibe, a történelmi személyiségek mitizálásának folyamatába vezet be bennünket. A mitizált személyek, a „hősök" és „megmentők" jelenléte a különböző népek nemzettudatában ugyancsak egyetemes jelenség. Egyetlen közösség sem tudja nélkülözni őket sem a mindennapi életben, sem a történeti visszaemlékezésben. A román nemzettudat abban különbözik a többitől, hogy a nemzeti történelem megszemélyesítése rendkívül intenzív, olyannyira, hogy a mült és a jelen személyiségei a nemzet fölé emelkednek, és valóságos szimbolikus fikcióvá válnak. A személyiségek köré font mitológia alapkérdése az, hogy a múlt árnyai miként kelnek életre az egymást követő generációk tudatában. Lucian Boia érdeklődésünket mindig ébren tartó leírásában értesülhetünk arról, hogy a különböző történetírók tolla nyomán és a politikai igényeknek megfelelően a román történelem alakjai megdöbbentő ideológiai átalakuláson mentek át. A legjobban a nemzeti mítoszt megtestesítő Mihály vajda alakja illusztrálja a románok tudatában bekövetkezett változásokat. A folyamat mechanizmusa hasonlóképpen működik a dinasztikus, a légionárius és a nemzeti kommunista mitológiában. A jelen politikai személyiségeit a múlt alakjaihoz kötik, és az uralkodók, valamint a diktátorok a múlt által legitimálják önmagukat. így alakulhattak ki a következő párhuzamok: Traianus római császár és I. Károly román király, Nicolae Bálcescu és Gheorghiu Dej, Boirebisztosz dák király, Mihály vajda és Ceaugescu. E legutóbbi teljesen azonosította magát a történelemmel, ugyanakkor el is törölte azt. Diktatúrájának jellemvonása a mértéktartás teljes hiánya, az elképesztő felelőtlenség, az elnöki pár közönségessége és a mitikus személyek közötti mély szakadék, az idealizált múlt és a nyomorúságos jelen ellentéte volt. Ez az a kor, amikor a hamis áltörténelem teljesen és hatásosan elöntötte a román nemzettudatot. A személyiségek körül kibontakozott mitológiai folyamatokra jellemző, hogy a gondviselés által küldött „hős" a társadalmi egyensúly, a nemzet érdekeinek letéteményeseként, a nemzet vezéreként jelenik meg. Mítosza összeolvadt a „megmentő" személye köré fonódott egység mítoszával, ez pedig meghatározó szerepet játszott a nemzet és a „vezér" viszonyának alakulásában. Mindez a tekintélyuralmi elv túlsúlyának érvényesülését mutatja a román politikai kultúrában, főként az 1890-es évektől kezdődően, amikor a liberális szellem fokozatosan teret vesztett. A múlt és a jelen egyidejű megszemélyesítése kedvező visszhangra talált a román közvéleményben. A románok - jegyzi meg a szerző - nem monarchisták, de nem is rebublikánusok. Sokan csak annak érzik 1998. tavasz 135
