Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Könyvekről román történész kezdeményezésére és szerkesztésében a bukaresti Egyetemi Kiadó megjelentette a Román történeti mítoszok és A román kommunizmus mítoszai című köteteket.2 Lucián Boia ugyanakkor megírta a román történeti mitológia első teljes és rendszeres, a mai európai követelményeknek megfelelő elemzését. Könyve, amelyhez az úttörő jelzőt mindenképpen hozzáilleszthetjük, jelen írásunk tárgya. Kiadását a Nyitott Társadalomért Soros Alapítvány támogatta. A szerző a bukaresti tudományegyetem tanára, és jelenleg idegen nyelveken és külföldön a legtöbbet publikáló román történész.3 Mindenekelőtt vázolnunk kell a szerző felfogását a historiográfiáról és a történeti-politikai mitológiáról. Boia szerint objektív történetírás nem létezik, és nem is létezhet. A kérdés megközelítésében két tényezővel kell számolnunk: a valójában megtörtént objektív múlttal és a múlt rekonstruálásával, azaz a múltról folyó diskurzussal. Ez utóbbi azonban nem keltheti életre a valójában megtörtént múltat. A történész csak koherens rendszerbe foglalja azt, és jól meghatározott értelemmel ruházza fel: fikciót alkot a „valóban megtörtént dolgokból." Éppen ezért minden, amit a történettudomány állít, relatív. Nem lehetséges a mindenki számára egyforma történelem. A civilizációs térség, a kulturális örökség, a történeti konjunktúra és az ideológiák mind hozzájárulnak differenciálódásához. Az ideológiai pluralizmus pedig historiográfiai pluralizmushoz vezet. Ugyanakkor a történelem különleges szerepe folytán minden szinten végbemegy a történelem mitizálása. A történelemnek a közösségi tudatba való beépítésében mindenki részt vesz, a történészek is. A történész nem tudja függetleníteni magát környezetétől, ő is a mitológiából táplálkozik, és maga is mítoszokat teremt. Lucian Boia szerint általában mindent mítosznak tartanak, ami többé vagy kevésbé eltávolodik a valóságtól. Saját meghatározása azonban a következő: „A mítosz az az elképzelt konstrukció, amely önmagában se nem »reális« se nem »irreális«; feladata az, hogy az imaginárium logikájába illeszkedve és a közösség értékeinek viszonylatában nyilvánvalóvá tegye a kozmikus és szociális jelenségek lényegét a közösség kohéziójának biztosítása céljából. A történeti mítoszok pedig a múltnak e meghatározás értelmében történő átvételét jelentik." Esetükben téves az „igaz" vagy a „hamis" alternatívájának felvetése. Egyoldalúan igaz vagy hamis voltuknak elfogadása ugyanis ellenmítoszokat teremt. A XIX. század második felében létrejött „Junimea" mozgalom például, amely máig a román kultúra egyik legkorszerűbb periódusát hozta magával, megkísérelte, hogy megszabaduljon a politika és az ideológia nyomásától. Ugyanakkor a XIX. század előtti román történelmet a „keleti barbárság" korszakának minősítette. Boia szerint ez ellenmítosz, hiszen a bizánci-szláv kultúrkör, ahová a két román fejedelemség tartozott, civilizációs rendszer, amely önmagában ugyanúgy érvényes, mint bármely másik. A mítosz tehát egy bizonyos struktúrát feltételez, amelynek lényege az, hogy a képzeletbeli, az imaginárium logikája szerint működik. Éppen ezért lényegtelen az, hogy valóságos vagy fiktív, vagy egy időben valóságos és fiktív elemeket tartalmaz. Mélységesen szimbolikus jelentése van, és egyben értelmezési rendszert, etikai kódexet 126 Külpolitika
