Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Köm/uehű és viselkedési modellt alkot. Integráló és egyszerűsítő: a jelenségek összetettségét és sokféleségét egy kivételezett értelmezési tengelyre redukálja. A szerzőnek nem a nemzeti mitológia lerombolása a célja, hanem a mitológiai struktúrák működési mechanizmusának és aktualizálási folyamatának feltárása. Véleménye szerint nem lehet az imagináriumon kívül élni. Minden közösség mitikus konstellációk köré szerveződik, és minden nemzetnek megvan a maga történeti mitológiája. De ugyanakkor semmi sem magyarázza meg jobban a jelen és a jövő útjait, mint az, hogy egy társadalom miképpen teszi magáévá a múltat. Lucian Boia a mitológiai struktúrákat európai keretbe helyezi, és a román nacionalizmus fejlődésével párhuzamosan vizsgálja. Minden esetben megkeresi azokat a politikai motivációkat, amelyek a mitizálási folyamatot a történelem bizonyos időszakaiban meghatározták. A mítoszok igaz vagy igaztalan volta kérdésében nem foglal állást, de kijelenti, hogy ott, ahol nyilvánvaló meseszerűséggel vagy súlyos torzításokkal áll szemben, kénytelen közölni saját véleményét. És ennek súlya, tekintettel a román nacionalizmus erejére és szívósságára, nem jelentéktelen. Bár nem hisz a történetírás abszolút objektivitásában, ő maga tudományos objektivitásra törekszik. Jóllehet szövege mentes az érzelmi töltésektől, a Nyugat mítosza szimpatikusabb számára, mint a dákokat a kezdetek kezdetének erejével felruházó autochtonizmus. A mitológia működésének és szerepének feltárását három szempontból is fontosnak tartja. Egyrészt azért, mert Romániában él a történelem objektivitásának illúziója. Egyszerű logika működik: ha a kommunizmus nem deformálta a történelmet, akkor az adott sémákat kell elfogadni, ha pedig igen, akkor végre itt az alkalom, hogy az igazságot megállapítsuk. Az igazság relatív volta nehezen érthető és elfogadható a román kultúrában. Másrészt nem leplezi művének politikai indíttatását. Miként megjegyzi, jelezni fogja a mítoszok mesterséges fenntartására és felfokozására irányuló törekvéseket, amelyek eltávolítják Romániát onnan, ahová törekszik: a társadalom modernizálásától és demokratizálásától, az európai integrációtól. A nacionalista mítoszok - írja - tekintélyuralmi és xenofób üzenetet hordoznak, és nem jó útitársak. Harmadrészt szükségesnek tekinti a román történetírás kritikai revízióját, amely a történelem és az imaginárium viszonyát nem kerülheti meg. Elemzése a XIX. század elejétől az 1996. évi választásokig terjed, és a történeti diskurzus minden szintjének (historiográfia, tankönyvek, irodalom, képzőművészet, politikai propaganda) vizsgálatán alapul. Nagy fejezetekben tárgyalja az eredet, a kontinuitás, az egység, a „többiek", az ideális uralkodó mítoszát, a nemzeti panteon kialakulásának folyamatát. Az eredet, a kontinuitás és az egység mítoszának leírása a dákoromán elmélet alakulásának és szerepének kritikai bemutatását tartalmazza. Mindhárom azok közé a nagy mitikus konstrukciók közé tartozik, amelyek köré a román nemzettudat felépült. Az eredetmítosz az alapító mítoszok kategóriájába tartozó őstípus, amely nemcsak román je1998. tavasz 127
