Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Sárdi Péter: A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában
A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában Sárái Péter A nemzeti parlamentek klasszikus feladataihoz tartozik a többpárti demokrácia keretei között működő országokban a végrehajtó hatalom ellenőrzése, beleértve az alkotmány adta felhatalmazás alapján az adott ország kül- és biztonságpolitikájának törvényhozási befolyásolását is. Különleges hangsúlyt kap e kérdéskör az európai és transzatlanti integráció, így az Európai Unió és a NATO esetében, amikor a nemzeti önállóság bizonyos elemeinek önkéntes átadásáról van szó. Egyfelől állami jogosítványok kerülnek át nemzetek feletti intézmények hatáskörébe, másrészt a polgárok mindennapjait, a közvetlen életviszonyokat érintő kérdésekben csökken a szuverén döntések lehetősége. Természetesen a kormányok tisztában vannak azzal, hogy mit nyerhetnek: nagyobb biztonságot és a világgazdaságban kedvezőbb pozíciókat. A mérleg nyelve az előnyök felé billen, s ezért az Európai Unió tagországai eddig megtalálták az egyensúlyt az integráció elmélyítése és a nemzeti érdekek között. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy milyen szerepet töltenek be az Európai Unió országainak parlamentjei az integrációs folyamatban Maastricht után, s milyen háttérrel, milyen intézményrendszerrel és az együttes fellépés milyen formáival vesznek részt a kormányok partnereiként az adott ország európai politikájának alakításában. A politikai háttér A maastrichti szerződés és az annak nyomán megkezdett kormányközi konferencia gyökeresen új helyzetet teremt az Európai Unió és a nemzeti intézmények hatásköreit illetően is. Ez a változás a legegyértelműbben a kormányzati tevékenységet, ugyanakkor az integrációban betöltendő parlamenti szerepet is érinti. Ez utóbbit a szerződéshez csatolt (13-as számú) nyilatkozat vázolja fel. A nyilatkozatban a tagországok kormányai arról biztosították a nemzeti parlamenteket, hogy támogatják 98 Külpolitika