Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Sárdi Péter: A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában
A nemzeti parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában az eddiginél szorosabb részvételüket az unió jövőjének kialakításában, és a kellő időben tájékoztatják a törvényhozásukat az integrációt érintő ügyekről. Az EU tagországok parlamentjei üdvözölték a fentieket, ugyanakkor sérelmezték, hogy szerződés előkészítésébe nem vonták be kellőképpen a nemzeti törvényhozókat. Ez érzékelhető a nyilatkozat formájában és tartalmában is, hiszen az a részletes szerződésszöveghez képest csak általános elveket, politikai szándékot rögzít. A maastrichti szerződés alapján a kormányközi konferencia előkészítésére megalakított ún. Reflexiós Csoport munkájában már az Európai Parlament két képviselője is részt vett, s a tagországok kormányai is ügyeltek arra, hogy parlamentjeiket a korábbinál szorosabban vonják be a nemzeti álláspont kialakításába. Ez tükröződött a csoport összegző jelentésében, amely hangsúlyozottan szól a nemzeti parlamentek igényeiről: az előzetes konzultációk, az átláthatóság, a kiszámíthatóság szükségességéről. A jelentés azt ajánlja az Európai Unió Bizottságának és az Európai Tanácsnak, hogy tevékenységüket e követelmények figyelembe vételével folytassák. Ennek érdekében a szerződés módosítását vagy irányelvek elfogadását javasolták. E megoldásoknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a parlamentek négy héttel az Európai Tanács döntése előtt megismerjék az Európai Bizottság anyanyelvre lefordított, lényeges kérdéseket érintő törvényhozási tervezeteit. A javaslatot a kormányközi konferencia miniszteri szinten elfogadta, s ez igen jelentős, az EU-politikák nemzeti befolyásolásában alapvető fontosságú lépés volt. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a kormányközi konferencián a nemzeti parlamenteket közvetlenül érintő nagy politikai kérdéseket állítottak középpontba. Ezek:- az unió polgárközelségének hatékonyabbá tétele;- az Európai Unió intézményeinek demokratizálása és a hatékonyság növelése;- a közös külpolitikai fellépések hátterének erősítése. Az EU-tagországok parlamentjei e célok megvalósításához közvetlenül és közvetve akkor képesek a leghatékonyabban hozzájárulni, ha valóban az elhatározottak szerinti időben megkapják az EU Bizottság dokumentumait (s így megfelelő idő áll rendelkezésükre a parlament álláspontjának kialakítására), s rendelkeznek a parlamenteken belül a megfelelő intézményi szervezettel. Az előbbi követelmény teljesítését egyes nemzeti parlamentek akkor látják biztosítottnak, ha az időben (négy héttel előbb) történő tájékoztatás előírása a szerződés módosítása nyomán annak szövegébe bekerül. A törvényhozáson belüli intézményi keretek kialakítása ugyanakkor az adott országok parlamentjeinek szuverén döntésén múlik. Ez alapvetően a nemzeti integrációs politika befolyásolását és ellenőrzését szolgálja. 1997. tavasz 99
