Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Egység és megosztottság: a Marshall-terv 50. évfordulóján A védelmi-katonai feladatok fenntartása azonban már nem a hidegháborús célokat szolgálja. Arra kínál hatékony mechanizmust, hogy a szövetséges és baráti államok közös érdekeivel szembeni közeli vagy távoli kihívásokra érdemi - lehetőség szerint megelőző - megoldást biztosítson. S miként a Marshall-terv előirányozta, ehhez az európai államok szoros együttműködéséhez való amerikai kapcsolódás nyújtja a legmegnyugtatóbb alapot. Az 1948 utáni történelmi események azt tanúsítják, hogy a tévesen megfogalmazott célok és hatalmi-érdekszféra megfontolások miatt távol maradók saját érdekeikkel szemben cselekszenek. A megújuló és bővülő EU és NATO olyan demokratikus szervezetek, amelyekben a kis országok érdekei védelmet élveznek, ugyanakkor a nagyhatalmak dominanciája sem érvényesülhet. Nem a feltételek teljesítését követő teljes integráció, az érdemi partnerségen nyugvó perspektivikus tagság vagy kívülálló speciális partnerségi státus közötti esetleges vagy időleges különbség, hanem a célok, érdekek és értékek azonosságán nyugvó hosszú távú együttműködés a meghatározó. A szélesebb együttműködés hatékonyabb, s az alkotó részvétel eredményesebb, mint az elzárkózó, kívülről való bírálat. Ami néhány éve még csak utópiának számított, mára kézzelfogható valósággá vált. 1945 után a kétpárti támogatottságot élvező amerikai külpolitika ritka és értékes évei az Egyesült Államok nemzetközi elkötelezettségeket vállaló, világbeli vezető szerepének megalapozását is jelentették. Nem tekinthető véletlennek, hogy az 1996. évi elnökválasztási kampány során - bár eltérő megfontolásokat is szem előtt tartva - a Demokrata Párt és a Republikánus Párt politikusai követendő példaként egybehangzóan a trumani-marshalli korszakra és hagyományokra hivatkoztak. Clinton elnök 1997 februári, az ország helyzetéről szóló üzenetének külpolitikai fejezetében szintén azt emelte ki, hogy az Egyesült Államok világvezető szerepe elkerülhetetlen feladat, amelyhez a kétpárti támogatottság biztosítása a kormányzat kiemelt célja. Közel egy negyedszázaddal korábban John F. Kennedy elnök fogalmazta meg ékesszólóan a marshalli hagyaték ma is érvényes aktualitását: „A mi atlanti nemzedékünkről ne mondhassa azt a történelem, hogy cserben hagytuk értékeinket és céljainkat... Túl messze mentünk, túl sokat áldoztunk fel azért, hogy most futamodjunk meg a jövő elől." Albright külügyminiszter egyik 1997. márciusi nyilatkozata ennek a gondolatnak a Marshall-terv célját és elveit tükröző mai megfogalmazását sugallta: „A fő kérdés Európában az, hogy a megfelelő következtetéseket vontuk-e le a múltból. A jövő biztosítása érdekében a régi ellenfelek partnerekké kell hogy váljanak, s a múltbéli sérelmeket békés úton kell rendezni." Ez a Marshall-terv ma is aktuális üzenete. 1997. tavasz 97
