Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Horváth Gábor elmélyülő hidegháború közegében vitathatatlanul biztonsági célokat szolgált. Az EU esetében a politikai, gazdasági, társadalmi, jogi és más sokrétű integrálódás prioritása egyértelmű. A védelmi és katonai jellegű NATO létrehozásában is azonosítható azonban a mélyebb integráció politikai természete, hiszen ebben a keretben került sor Olaszország és Németország visszaintegrálására Nyugat-Európába, aminek első lépését éppen a Marshall-terv jelentette. Ugyanígy az integráció politikai céljait is szolgálta Spanyolország NATO-hoz való csatlakozása 1982-ben. Ha Európa egészében az együttműködés és bizalom válik általánossá, az EU és a NATO politikai integratív szerepe döntő jelentőségű lesz mind Közép- és Kelet-Európa, mind Oroszország, Ukrajna és más államok érdek- és értékazonosságon nyugvó, nem mások ellen irányuló, tagságot vagy más partnerségi viszonyt jelentő integrálódásában. A Marshall-terv az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikája szempontjából is fontos párhuzamra utal. A második világháború végét követően az amerikai közvéleményben széles körű támogatottságot élvezett a világ ügyeitől, a „kusza szövetségektől" való ismételt elzárkózás, a hagyományos izolacionizmus nézete. Wilson elnök internacionalizmussal és multilateralizmussal kapcsolatos elképzelései az első világháború után éppen ennek a nézetkörnek a felülkerekedése miatt hiúsultak meg. Az az amerikai politikusi nemzedék, amely már felnőttként élte meg az 1919-21 közötti befelé fordulás időszakát - közöttük Harry Truman elnök, Marshall külügyminiszter vagy Arthur Vandenberg republikánus szenátor, aki korábban maga is az izolacionizmus híve volt - a pártpolitikai megfontolásokon felülemelkedve azonban választ adott a kor kihívásaira, amely azon a felismerésen alapult, hogy az Egyesült Államok biztonsága és jóléte elválaszthatatlan az európai kontinens stabilitásától. A transzatlanti kapcsolatok jelenkori szerteágazó és mélyreható szálai és újabb perspektívái, mint az Egyesült Államok és az EU között kialakított Új transzatlanti napirend és cselekvési program ezekig a gyökerekig nyúlnak vissza. A Marshall-terv meghirdetése az európai béke, stabilitás és biztonság iránti amerikai elkötelezettség gyakorlatbani kinyilvánítását is jelentette. A gazdasági helyre- állítás mellett a Marshall-terv tekinthető a Schuman-terv, az Euratom, az Európai Szén és Acél Közösség, később az Európai Közösségek létrehozása és ezáltal a (nyu- gat-)európai gazdasági és politikai egység megteremtése kiindulópontjának. A kibontakozó gazdasági együttműködés, majd integráció a nyugat-európai partnerség számára kínált kereteket, a védelmi-katonai együttműködés az Egyesült Államok európai szerepvállalását intézményesítette, s ezek együttesen Nyugat-Európa politikai kohéziójának megerősítését szolgálták. Ez a politikai cél ma is változatlan, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti sokoldalú új transzatlanti viszony és a megújuló NATO ma egyaránt az egységes és demokratikus Európa létrejöttét hivatott elősegíteni. Az így megerősödő euroatlanti partneri együttműködés valamennyi érdekelt és elkötelezett ország számára helyet és szerepet biztosít. % Külpolitika
