Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Somogyi Ferenc: Euroatlanti integráció: folyamatosság és konszenzus a magyar külpolitikában
Somogyi Ferenc kimaradás megfosztana bennünket attól a lehetőségtől, hogy hazánk biztonságáról - amelynek megteremtését mindenki elengedhetetlennek tartja - az azt egyedül hitelesen garantáló integrációs keretekben gondoskodjunk. Ez azt jelentené, hogy nem választhatnánk a megbízható nemzeti biztonság megteremtésének azt az útját, amely a NATO-csatlakozás költségei ellenére olcsóbb és lényegesen hatékonyabb, mint bármely egyéni megoldási kísérlet, mely út irrealitására a magyar történelem számos példája figyelmeztet. A néhány politikai csoport, tudományos műhely, illetve a közvélemény egy kisebb része által politikai, illetve érzelmi okokból támogatott semlegesség sem jelent e tekintetben reális alternatívát. Az adott helyzetben ugyanis, amikor a hagyományosan semleges országok is felülvizsgálják és radikálisan újraértelmezik ezt a - többek szerint már túlhaladott - státusukat, Magyarország semlegességének még megbízható többoldalú nagyhatalmi garanciája sem lenne biztosítható. Ugyanakkor a magyar gazdaság teherbíró képességét is meghaladná a semlegességhez feltétlenül szükséges hiteles önálló katonai erő létrehozásának és fenntartásának - a NATO-tagok egy főre jutó átlagos védelmi kiadásait többszörösen felülmúló - költségigénye. Integrálódási törekvéseink komplex jellege azt jelenti, hogy az előbb említett valamennyi szervezetben célunk a teljes jogú tagság elnyerése. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy az adott szituációban csak a tagságból eredő kötelezettségek teljes körének vállalására kész és képes országok felvételére van esély. Ugyanakkor az is természetes, hogy igényt tartunk a tagokat megillető valamennyi jogra, lehetőségre és támogatásra. A teljes jogú tagságra vonatkozó igényünk kihangsúlyozását az indokolja, hogy egy-egy periódusban - más-más okok miatt - gyakran felmerülnek a különböző de jure vagy de facto „résztagságok" (pl. kezdetben csak a második pilléres együttműködésre korlátozódó EU-viszony vagy az orosz diplomácia által sugallt, a biztonsági garanciáink korlátozását jelentő, lényegében másodosztályú NATO-tagság) ötletei. Integrálódásunk folyamat. Ez egyrészt időigényét, a különböző lépések, fokozatok egymásutánját jelenti. Másrészt azt, hogy párhuzamosan zajlik más, a bővítés szempontjából releváns folyamatokkal (a tagságra aspiráló országok belső átalakulásával, az integrációs intézmények kompetencia- és funkcióbővülésével, belső reformjával, az érintett külső tényezők kezelésével), amelyekhez egyre szorosabban, szervesebben kapcsolódva immár együtt alkotják az új feltételekhez való alkalmazkodás többdimenziós folyamatát. A folyamatjelleg ugyanakkor azt is jelenti, hogy integrálódásunk lényegesen több, mint egy vagy akár valamennyi integrációs szervezetben megszerzett teljes jogú tagság. Egy olyan, már megkezdődött és a felvétel után is folytatódó folyamat, amely tartalmának kibontakoztatása révén biztosítja azt, hogy az integráció alapját képező euroatlanti eszmeiség, értékek, elvek és nor8 Külpolitika
