Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Egység és megosztottság: a Marshall-terv 50. évfordulóján mányzaton belüli külpolitikai viták, hanem immár az európai nagyhatalmi realitások tükrében került szembe az amerikai külpolitika hagyományos dilemmájával: az Egyesült Államok az ún. „normalitáshoz", tehát a nemzetközi helyzettől való elhatárolódás hagyományos és izolacionista politikájához való visszatérést válassza, vagy elkötelezettséget és felelősséget vállaljon az Európában fenyegető politikai és biztonsági veszély ellensúlyozásában. A kihívásra adott választ Truman elnöknek március 12-én a kongresszushoz intézett, Truman-doktrína néven ismertté vált üzenete fogalmazta meg. Az elnök a két ország stabilitásának fenntartására 400 millió USD segélyt kért, és általános, világméretű és határozottan kommunistaellenes politikát hirdetett meg. A demokrata elnök kérését a republikánus többségű kongresszus rövid idő alatt jóváhagyta, ami egyben jelezte a hidegháború első éveit meghatározó kétpárti amerikai külpolitika kiindulópontját is. A két ország irányában követett amerikai külpolitikában a Truman-doktrína nem hozott gyakorlatilag új fejleményt, mégis a feltartóztatási politika hivatalos nemzetbiztonsági és külpolitikai stratégiaként történő alkalmazásának kezdetét jelentette. Görögország belső helyzetének alakulása, valamint a közel- és közép-keleti stabilitás szempontjából stratégiai jelentőséggel bíró Törökországra nehezedő szovjet nyomás politikai lépésekkel való ellensúlyozása 1946-tól már kiemelt figyelmet kapott az amerikai külpolitikában. Míg a két délkelet-európai ország esetében a feltartóztatási politika katonai-biztonsági vonatkozásai, az alig három hónap múlva meghirdetett Marshall-tervben már gazdasági-politikai összetevői álltak az előtérben. A görög és török támogatási program bejelentése után a külügyminisztériumban egy olyan szakértői bizottságot hoztak létre, amely az európai gazdasági, politikai és biztonsági kihívásokkal szembeni fellépés amerikai támogatásának igényeit mérte fel. Az ún. Acheson-bizottság munkája a Marshall-terv, majd az Európai helyreállítási program kialakításához is komoly támogatást nyújtott. A Marshall-terv meghirdetése Európa gazdasági helyzetének helyreállítása, valamint az 1947-re már közvetlen szovjet támogatást élvező nyugat-európai kommunista pártok erősödő befolyása és hatalomra kerülésük megakadályozása egyre súlyosabb problémát jelentett Európa jövője szempontjából. A kelet-európai befolyási övezet állandósítását és új délkeleteurópai pozíciók megszerzését célzó szovjet terjeszkedési törekvések feltartóztatása még inkább aláhúzta az európai helyzet instabilitását. A Truman-doktrína kétpárti elfogadása végleg utat nyitott egy - a kormányzati körökben már részletesen kidolgozott - nagyszabású európai gazdasági újjáépítési program megvalósításához. A Nyugat-Európát fenyegető belső (helyi kommunista pártok) és külső (szovjet terjeszkedési törekvések) kommunista veszéllyel szemben a kormányzati szakértők nem 83 1997. tavasz