Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Horváth Gábor A háború alatt oly népszerű amerikai jelszó, miszerint „a háborút megnyerni élelmiszerrel lehet", a háború után a „béke megőrzésére" alkalmazva változatlanul érvényes maradt. 1946-tól azonban a Szovjetunióval éleződő ellentétek és a kelet-európai kommunista befolyás támogatásának elkerülése miatt az Egyesült Államok fokozatosan felszámolta, s 1947 nyarára teljesen megszüntette az UNRRA számára nyújtott támogatásokat. Byrnes külügyminiszter 1946-ban a multilaterális (bár a szállításokat tekintve kb. 90%-ban amerikai) segélynyújtással szemben már egy egyoldalú amerikai támogatási program megvalósítását szorgalmazta. 1945-47 között az Egyesült Államok jelentős humanitárius és infrastrukturális helyreállítási (elsősorban közlekedési, szállítási) segélyt nyújtott az egyes országoknak, mindezt azonban még kétoldalú és ad hoc alapon, amely mögött még nem húzódott meg célorientált és az egyes országok azonos problémáit összehangoltan orvosolni képes program. Ennek elkerülhetetlensége az 1947 januárjában hivatalba lépett George C. Marshall küliigyminisztersége idején fogalmazódott meg. Az átfogó európai gazdasági helyreállítási program meghirdetését néhány hónappal korábban előzte meg a Truman-doktrína bejelentése, amely a szovjet és kommunista befolyás balkáni és közel-keleti térnyerésének megakadályozását célozta. Az átfogó európai helyreállítási program gyökerei azonban már a Truman-doktrínában is azonosíthatóak: annak ellenére, hogy megfogalmazása és céljai egyértelműen a szovjet befolyás térnyerésével szembeni stratégiai és biztonsági megfontolásokon alapultak, Truman elnök hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok szerepvállalásának elsősorban gazdasági és pénzügyi támogatásban kell testet öltenie, mivel a politikai stabilitás alapját a gazdasági stabilitás alkotja. A Truman-doktrína keretében nyújtott támogatás összege messze elmaradt a Marshall-tervben biztosított támogatásoktól, de világosan jelezte, hogy az amerikai külpolitikai stratégiában a szovjet és kommunista terjeszkedéssel szembeni feltartóztatdsi politika vált meghatározóvá. Meg- kérdőjelezhetetlenné tette az európai ügyekben való amerikai szerepvállalás iránti elkötelezettséget, és egyben azt is előrevetítette, hogy egy akár nagyobb horderejű európai támogatási program is belpolitikai támogatottságot kapna az Egyesült Államokban. A Truman-doktrína közvetlen előzményét a washingtoni brit nagykövet által 1947. február 24-én átadott két jegyzék jelentette, amelyek felgyorsították az új amerikai Európa-politika kialakítását. Az Egyesült Királyság jelezte, hogy gazdasági helyzete miatt március 31-től nem lesz képes támogatást nyújtani a jugoszláv, bolgár és albán kommunisták által támogatott helyi kommunisták nyomása alatt egyre nehezebb helyzetbe került görög kormánynak. London felajánlotta, hogy az Egyesült Államok lépjen a brit pozíciók helyébe. A brit fél azt is hangsúlyozta, hogy a Dardanellák fölötti dominancia megszerzése miatt a Szovjetunió egyre erősödő nyomást gyakorol Törökországra is. Truman elnök és Marshall külügyminiszter most már nem a kor82 Külpolitika
