Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Egység és megosztottság: a Marshall-terv 50. évfordulóján A háborús pusztítások nyomán Európa gazdaságilag és erkölcsileg is romokban hevert, az apátia és pesszimizmus volt a meghatározó. A gazdasági vérkeringést a háborús erőfeszítések önmagukban is szétzilálták, amit az ipari és mezőgazdasági termelési kapacitások megsemmisülése tovább súlyosbított. Az ipari termelés a háború előtti szint alatt maradt, s 1947-re is csupán Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és az amerikai-brit-francia megszállási zónákból gazdaságilag egyesített Nyugat-Németországban érte el a háború előtti színvonalat. Drámai volt a nyersanyag, fűtő- és tüzelőanyag, a fogyasztási cikkek és az élelmiszerek hiánya. Az európai kereskedelem jelentősen visszaesett, a valuták átválthatatlansága, az országok fizetésképtelensége és a készletek hiánya súlyos problémákat okozott a korábban fejlett államközi kereskedelemben. A mezőgazdasági termelés mindenütt az 1938. évi szint alatt maradt. A város és a falu között megszűnt a kereskedelem, az agrárnépesség saját magát is alig volt képes ellátni. 100 millióra volt tehető az éhségtől és nyomortól szenvedők, s további 40 millióra az ezek küszöbén élők száma. Közel 200 millió otthonából elűzött vagy azt elhagyni kényszerült menekült súlyosbította az ellátási problémákat. A gazdasági és társadalmi problémák tovább erősítették a németekkel szembeni ellenállásban fontos szerepet vállalt francia és olasz kommunista pártok támogatottságát, ami hatalomra kerülésük reális lehetőségét is magában hordozta. Az általános gazdasági válság és a kommunizmus belső és külső veszélye fenyegetni látszott mindazt, amiért - mint azt az Atlanti Charta rögzítette - az Egyesült Államok annyi áldozatot vállalt a második világháborúban. Az Egyesült Királyság helyzete különösen súlyos volt. Az Egyesült Államok érthetően kiemelten fontosnak tartotta legszorosabb háborús szövetségese mielőbbi gazdasági megerősödését. Ezt az is alátámasztotta, hogy az ekkori amerikai külpolitikai elképzelések szerint az Egyesült Királyság lett volna a Szovjetunióval szembeni "európai hatalmi egyensúlyi" tényező. Bár 1945 szeptemberében Truman elnök még elutasította a brit segélykérést, decemberben már - az erősödő szovjet kontinentális terjeszkedés fényében - 4,4 milliárd USD kölcsönt biztosított a stratégiailag ismét egyre fontosabbá váló szövetségese számára. A háború végén az Egyesült Királyság teljesen fizetésképtelen volt, importigényeit az amerikai hitelkölcsön-szállítások sem voltak képesek pótolni, amiket az Egyesült Államok a háború vége után egyébként is hamarosan megszüntetett. Az 1946-os rideg tél után 1947 tele a brit szigeteken és az európai kontinensen különösen fenyegetőnek ígérkezett. Az Egyesült Államok már a háború utolsó éveitől kezdve támogatást és segélyeket nyújtott európai szövetségeseinek és a kontinens más országainak. 1943-tól az UNRRA (United Nations Relief and Reconstruction Agency) által biztosított élelmiszer- és ruházati szállítmányok, valamint az ipari és mezőgazdasági termelés növelését célzó programok költségvetésének több mint 70%-át az Egyesült Államok biztosította. Az USA összesen kb. 11-15 milliárd USD segélyt nyújtott Európának. 1997. tnvasz 81
