Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Horváth Gábor kettős megközelítés uralkodott. Egyrészt az átfogó európai rendezésnek a Szovjetunióval közös együttműködésen alapuló megvalósítását szorgalmazták a kontinens megosztásával szemben, másrészt azonban már fokozatosan készültek Európa megosztottságának elkerülhetetlenségére is. 1946 elejére az érdekszférák létrehozását támogatók álláspontja és a kormányzat kettős megközelítésének második iránya fokozatosan közeledett egymáshoz, amelynek eredményeként a nyugati hatalmak elengedték a német kártérítés további fizetését. James F. Byrnes külügyminiszter szeptember 6-i stuttgarti beszédében már Németország gazdasági egyesítését és „saját ügyeinek intézésére" való alkalmassá tételét is megfogalmazta, mindezt persze megfelelő garanciák biztosításával (ne jelenthessen fenyegetést sem nyugati, sem keleti szomszédaira, utóbbi ugyanis az ottani szovjet pozíciók további megerősítésével fenyegetett). Decemberben bejelentették az amerikai és brit megszállási zónák gazdasági egyesítését, amely 1947. május 29- én valósult meg. (Franciaország a kezdeti ellenállás után 1947 novemberében csatlakozott, ami megnyitotta az utat az egységes Nyugat-Németország kikiáltásához.) 1947 júliusában a Truman-kormányzat eddigi deklarált, de a gyakorlatban már feladott „büntető" megszállási politikáját hivatalosan is egy új megközelítés váltotta fel. Az új politika egyértelműen a gazdaságilag önfenntartó Németország fontosságát hangsúlyozta, s lehetővé tette az ipari termelés volumenének az 1936. évi szinthez képest 33%-os növelését. Az Egyesült Államok Európa-politikájában bekövetkezett mélyreható változást két tendencia bizonyította. Egyrészt előtérbe került az alig két évvel ezelőtt még ádáz ellenség, s ezért másodrendű hatalommá lefokozott Németország gazdasági és fokozatosan politikai újjáélesztése. Másrészt a háború alatt kulcs- fontosságú szövetségesnek tartott Szovjetunió stratégiai visszaszorítása egyre fontosabb követelménnyé vált, annak ellenére, hogy két évvel korábban a Szovjetunióval való együttműködésen alapuló harmonikus nemzetközi rendszer létrehozása volt a háború utáni időszakra kitekintő amerikai külpolitika meghatározó törekvése. Külpolitikai döntések a Marshall-terv előtt A második világháború utáni helyzet legfőbb kihívását - a közép- és kelet-európai szovjet terjeszkedés feltartóztatása mellett - az európai gazdaság helyreállítása jelentette. A szövetséges országok gazdaságának életre keltésével egy időben a volt ellenség, Németország és Olaszország visszakapcsolása a működőképes európai gazdasági életbe is egyre határozottabb politikai szükségszerűségként fogalmazódott meg. Közép- és Kelet-Európa gazdasági talpra állásának külső támogatását egyre nehezebbé tette a szovjet befolyás erősödése, pedig éppen a gazdasági jólét megteremtése jelenthette volna ezen országok számára a politikai függetlenség megőrzésének vagy éppen visszaszerzésének egyetlen lehetőségét. SO Külpolitika
