Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Vörös Imre: Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása
Az Európni megállapodás magyar bírósági alkalmazása tés jogalkotással való végrehajtását), az a kérdés merül fel, hogy melyik jogszabályt kell alkalmazni. A vámot kiszabó hatóságnak ilyenkor el kell döntenie, hogy az EM-ben táblázatban felsorolt - tehát pontosan megállapítható - mértékű vámot szabja-e ki a vámot kivető egyedi közigazgatási határozatban, vagy pedig a hazai jog másik („belső") rendelkezése, így a magyar vámjog vonatkozó - nem csökkentett - mértéket tartalmazó szabálya alapján. Más megfogalmazásban a jogalkalmazó szervnek el kell döntenie, hogy határozatát, ítéletét melyik jogszabályra alapítja. Az az importőr ugyanis, akinek egy nem csökkentett vámtétel alapján kiszabott vámkiszabási határozatot kézbesítettek, a magyar bíróságnál e határozatot megtámadhatja, hiszen az EM vonatkozó vámcsökkentési szabálya számára alighanem alanyi jogot konstruál (hogy tényleg konstruál-e, és az eljáró bíróság és más hatóság számára mi a teendő ilyenkor, ez képezi a jelen tanulmány tárgyát). Mint alanyi jogában sértett, az importőr a jogsértés miatt a bíróság előtt éppen azt fogja vitatni, hogy a szóban forgó határozatot az EM-re vagy a másik magyar jogszabályra: a vámjogszabályra kellett volna-e alapítani. t A. Előttünk áll tehát a probléma: az EM és a magyar jogrendszer ugyanazon szabályozási tárgyra vonatkozó másik törvényének eltérő rendelkezése, kollíziója esetén a magyar jogalkalmazó: bíróság vagy más hatóság melyik - a jogforrások hierarchiájában azonos szinten elhelyezkedő - magyar jogszabályt köteles alkalmazni? 2. Az EM mint nemzetközi szerződés 2.1. Az EM olyan nemzetközi szerződés, amely tárgyánál fogva több jogágat is érint: rendelkezéseket tartalmaz egyfelől a nemzetközi jog tárgyköréből (I. cím. Politikai párbeszéd), ugyanakkor érinti a polgári jogot (szellemi alkotások, ipari tulajdon), a gazdasági jogot (versenyjog), valamint a közigazgatási jogot is (vámjog, környezet- védelmi jog). 2.2. Maga az EM a szerződő felek szempontjából ún. vegyes szerződés. Ez a nemzetközi jog szempontjából azt jelenti, hogy a Magyarországgal szerződő másik szerződő fél egyrészt a „Közösség" elnevezés alatt összefoglalt három Európai Közösség (Európai Gazdasági Közösség, Európai Szén- és Acélközösség, Euratom), másrészt a Közösség tagállamai. Adott esetben ezért értelmezés kérdése, hogy az egyes jogok és kötelezettségek a Közösséget vagy valamelyik tagállamot terhelik-e.3 Mindez természetesen kihatással van az EM által konstruált jogok és kötelezettségek jellegére. Bár az EM első olvasásra csakis a szerződő felek, azaz államok, valamint az EK mint a nemzetközi jog alanya számára konstruál jogokat és kötelezettségeket, az EM 113. §-ára figyelemmel egyértelmű, hogy a felek országaiban honos természetes és jogi személyek - az egyezmény által közvetlenül tartalmazott, vagy abból (az állami kötelezettségek teljesítése révén) levezetett - jogaik védelme érdekében 1997. tavasz 59
