Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Somogyi Ferenc: Euroatlanti integráció: folyamatosság és konszenzus a magyar külpolitikában
Somogyi Ferenc inkát. Támaszkodhatott a megelőző években kibontakozott reformtörekvésekre, ugyanakkor összhangban kellett lennie a rendszerváltás belső tartalmával összhangban meg kellett felelnie rövid és hosszú távú nemzeti érdekeinknek, és természetesen figyelnie kellett a valamennyi kis és nyitott ország számára kiemelkedően fontos külső feltételekre és azok előre jelezhető változására is. Ebben a megközelítésben a régi orientáció, a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában intézményesített politikai-katonai szövetség, illetve gazdasági együttműködés változatlan fenntartása anakronizmus lett volna. De hosszú távú megoldásként nem jöhetett szóba egy, az adott rendszer - akár mélyreható, radikális - megreformálására épülő irányvonal sem. Az más kérdés, hogy a magyar külpolitika helyesen mindvégig, nagyon körültekintően és taktikusan járt el azoknak a konkrét lépéseknek a megtételében, amelyek komoly hozzájárulást jelentettek a KGST, majd a VSZ felszámolását eredményező folyamatok kibontakozásához. A rendszerváltás után is csak egy jelentéktelen, egyre inkább elszigetelődő kör tekintette céljának a létező határoknál földrajzilag szélesebb területre alapozott önálló magyar fejlődést. Ez a rendszerváltásban megnyilvánult értékválasztással sok tekintetben össze nem egyeztethető, a szomszédokkal való viszonyt szükségszerűen kiélező, a meghatározó nemzetközi tendenciákkal ellentétesen a folyamatok rena- cionalizálását célzó kurzus elkerülhetetlenül az ország elszigetelődéséhez, perifériára szorulásához, és így fejlődési lehetőségeinek korlátozásához vezetett volna. Nem jelenthetett reális alternatívát a kialakítandó új típusú szubregionális keretekben megvalósuló együttműködésre alapozó koncepció sem. Ez a megközelítés ugyanis - még akkor is, ha az ilyen dimenzióban kibontakozó kooperációnak kétségtelenül vannak kiegészítő funkciói és hasznosítandó előnyei - meghatározó orientációként érvényesülve értelmetlenül beszűkítette volna a régión túlmutató együttműködésünk és ennek következményeként egész fejlődésünk lehetőségeit. Nem ígérhetett gyors eredményeket az átalakulás legfontosabb konkrét területein sem, hiszen a - különbségek ellenére is - sok tekintetben hasonló háttérrel induló, hasonló pozícióban lévő országok nem rendelkeztek az ehhez szükséges anyagi erőforrásokkal, és a modern demokratikus politikai struktúra kiépítéséhez, a korszerű piacgazdaság megteremtéséhez elengedhetetlen közvetlen tapasztalatokkal sem. A minden irányban egyenlő távolság tartását, a kapcsolatok és az együttműködés minden országra kiterjedő, differenciálatlan fejlesztését favorizáló nézet még tisztán elméleti variánsként sem körvonalazódott. Ennek gyakorlati megvalósítása egyrészt meghaladta volna a lehetőségeinket, másrészt a fő áramlatokból való kimaradást, periferikus helyzetet és - paradox módon - egyfajta elszigetelődést eredményezett volna. 4 Külpolitika
