Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja mint az „államraison" nevében a szövetségesi koalíciók állandó változásai a nemzetközi rendszert az „alacsony intenzitású", ám nagy gyakoriságú háborúk, - a játékelmélet kifejezésével élve - „nulla összegű" konfliktusok színterévé tette.25 Ahogy Hugo Grotius munkássága is jelezte: az erőszak alkalmazása a vesztfáliai rendszerben maga is a „rend" elemévé vált, a vallásháborúk után kialakuló, „ökumenikus" nemzetközi jog a háborút, a „háborúhoz való jogot" az egységes nemzetközi jog rendjébe integrálta. Az államközpontú, vesztfáliai biztonságfogalom a nemzetközi anarchia és a belső rend közötti éles határ feltételezéséből indult ki, s a nemzetközi biztonságot a territoriális állam, a nemzetállam biztonságával, a nagyhatalmak hatalompolitikáján nyugvó nemzetközi „renddel" azonosította. A vesztfáliai államvezetés tulajdonképpeni kérdése a háború lett, ez volt az államok közötti interakcióknak és ezzel az „intemacionalizálódásnak" is a legfőbb formája. Az állami és a „nem állami" integráció kettőssége A vesztfáliai típusú nemzetközi rendszer egyszerre volt az államvezetés normája és a nemzetközi rendszer leírására és működésének magyarázatára szolgáló modell.26 Míg az államok autonómiáján és a territorialitáson alapuló vesztfáliai modellt a realista gondolkodók a XX. század második felében is alapvetően érvényesnek tartják, addig a neoliberális iskola képviselői inkább arra mutatnak rá, hogy a modernizáció a nemzetközi rendszer működését számos ponton módosította. Bizonyára akkor járunk közel az igazsághoz, ha arra utalunk, hogy a vesztfáliai, államközpontú modell önmaga állandó megsértésén át érvényesül, ám ugyanakkor a modernizáció az államközpontú modellnek a nem állami szereplőkkel történő kiegészüléséhez járult hozzá, s a nemzetközi rendszerben az állami és nem állami szereplők közötti komplex és többszintű kölcsönhatás az államok magatartását érzékelhetően befolyásolja. A világ fejlett régióiban az iparosodás, a nemzetközi kereskedelem, a technikai fejlődés és a kommunikáció megszüntette az „áthatolhatatlan, kemény héjú" állam fogalmát. Az államok kölcsönösen áthatják, „interpenetrálják" egymást, interakcióikban „közös metszeteket" hoznak létre a „nemzetközi", illetve „transznacionális" társadalom és gazdaság legkülönbözőbb funkcionális területein. A nemzetközi rendszer modernizációjának eredményeként többszereplős, komplex nemzetközi rendszer alakult ki, amelyben az államok a nemzetközi szereplőknek csupán egy részhalmazát alkotják. Ez a fejlődés arra világít rá, hogy a nemzetállam a modernizációnak többé nem kizárólagosan optimális formája, az integráció és a regionalizálódás, az „állam alatti és feletti" területek a modernizáció új térbeli feltételeivé váltak. Mindazonáltal az integráció nem szüntette meg a nemzetállami és kormányközi politika érvényességét, sőt, ahogy ezt a második világháború utáni nyugateurópai integráció története is bizonyította, a kompromittálódott nemzetállam felemelke1997. tel 13
