Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss ]. László dését és erkölcsi rehabilitációját éppenséggel a nemzetállami kereteket túlhaladó funkcionális integráció tette lehetővé. Az állami szereplők mellett megjelentek a nemzetközi politika globális és regionális keretekben tevékenykedő nem állami, nem territoriális szereplői, nevezetesen a nemzetközi kormányközi szervezetek, a nem kormányzati, társadalmi szervezetek (NGO), valamint transznacionális vállalatok (TNC) stb., s ezzel az államközpontú politikán kívül kialakult a globális vagy világpolitika, illetve a multinacionális politika fogalma.27 Az államok közötti hagyományos „állam-állam" kapcsolatokon kívül létrejöttek a nem állami és állami, valamint a nem állami és nem állami szereplők közötti új típusú interakciós minták, az ún. transznacionális kapcsolatok. Az „állam-állam" kapcsolatokat magyarázó és a nemzetközi kapcsolatok realista gondolatköréhez tartozó „biliárdgolyó-modell" helyett előtérbe került a nemzetközi rendszer komplexitását és a társadalmi és gazdasági „magánintegrációját" tükröző „pókhálómodell".28 Ez a modell olyan interakciók kialakulására hívta fel a figyelmet, amelyek a nemzetközi szervezetek és kormányok, nemzetközi szervezetek és társadalmi szervezetek, sőt két vagy több országban tevékenykedő társadalmi és gazdasági szervezetek között közvetlenül mehetnek végbe. A nemzetközi rendszer modernizációja szorosan összefügg a kül- és belpolitika éles határának a megszűnésével, a belpolitika nemzetköziesedésével és a külpolitika „belpolitizálódásával". A neoliberális iskola ezen folyamat szerves részének tartja a külpolitika hierarchikus kérdéseinek, mindenekelőtt a biztonság elsődlegességét jelentő katonai képességek „high policy" kérdésterületének a leértékelődését az olyan konkrét funkcionális politikaterületek („low policy") javára, mint a gazdaság a kereskedelem, a pénzügyek, az ökológiai stb.29 A nemzetközi rendszer komplexitását és dinamikáját még inkább érzékeltethetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a mai nemzetközi rendszerben az állami szereplők integrációjával egyidejűleg végbemegy a nem állami társadalmi és gazdasági szereplőknek globális és regionális „magánintegrációja" is, amely az állami integráció politikai-jogi határait keresz- tezi-túllépi, és a konkrét" részpolitika-területek („low policy") funkcionális integrációját hozza létre. Ez a perspektíva nem csupán a föderális és integrálódó állam vízióját foglalhatja magában, hanem - nem minden polémia nélkül - a központi állam szerepének a csökkenésével a „nemzetállam előtti" regionális és funkcionális kapcsolatok és ezzel együtt a versengő lojalitások visszatérését. A transznacionális vállalatok különösen jól példázzák a nem állami szereplőknek a nemzetközi rendszerben végbemenő „globális magánintegrációját". A transznacionális vállalatok mint „virtuális államok" vagy „államtalan gazdaságok" a munkafolyamatokat globális méretekben, a legkülönbözőbb országok között osztják szét, lojalitási kényszertől mentesen tevékenykedhetnek - a nemzetállami „kötöttségekkel" összefüggő magas adó-, bér- és szociális költségeket kerülendő -, nagy mobilitási képességük és alkuerejük következtében rövid idő alatt képesek telephelyeiket az egyik országból vagy kontinensről a másikra he14 Külpolitika