Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss J. László feláldozzák az állami szuverenitás megőrzésének elsődleges célját annak érdekében, hogy megőrizzék a hatalmi egyensúlyt. Lengyelország felosztása vagy a Népszövetség kudarca az Abesszínia ellen agressziót elkövető Olaszországgal szemben jól mutatta, hogy a nagyhatalmak közötti egyensúlytól függő rend ütközhet az igazságosság elveivel, amely éppenséggel azt követelné meg, hogy minden állammal egyenlően bánjanak. A bécsi kongresszus utáni, a hatalmi egyensúly status quójának a fenntartásán és a legitimitáson, valamint az állami szuverenitás elsődlegességén nyugvó „nagyhatalmi egyetértés" különösen a kis országok szempontjából nem volt igazságosnak nevezhető, ám működőképessége szempontjából még az 1970-es évek nagyhatalmi détente-ja idején is H. Kissinger számára egyfajta mintául szolgálhatott. A hidegháború intézményesedésével kibontakozott nemzetközi rend sem volt legitimnek nevezhető, hisz a főszereplők nem egy, hanem a két világ elvéből és gyakorlatából indultak ki, mégis a hidegháborús nemzetközi rend működőképességét, formális és informális „szabályait" nem vonhatjuk kétségbe, még akkor is, ha ezek a „szabályok", mint a nukleáris háború elkerülése, a befolyási szférák tiszteletben tartása, a kooperatív fegyverkezési verseny kiépítése stb. sok tekintetben inkább negatív, mint pozitív természetűek voltak, s azoknak az ára sokszor a kis népek függetlenségének a feláldozása volt. Ugyanakkor a „durva" hidegháború fejlődése során olyan kooperatív, szabályozott konfliktussá alakult át, amely a nemzetközi társadalom jellegét viselte magán, sőt olyan intézményei, mint az EBEÉ a hidegháború után nemzetközi szervezetként (EBESZ) képes volt fennmaradni és folyamatosan az alakuló nemzetközi rend részévé válni. Bull a maga korában a hetvenes évek nemzetközi politikáját tekintve arról írt, hogy minden állam egyenlő joga az atomfegyverek birtoklását is magában foglalná, azonban ez a lehetőség azzal a „renddel" ütközne, amelyet a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása megkövetel. Hasonló a helyzet a morális elvek szelektív alkalmazásával vagy az igazságosság a különböző értelmezésével. Mindazonáltal Bull szerint egyetértés van azokban a megállapodásokban és erkölcsi elvekben, amely megőrzi a rendet, s ha az igazságosság és rend követelményei ütközhetnek is egymással, a nemzetközi rendnek önmagában is értéke van. Hegemónia és nemzetközi rend Bull megközelítésétől eltérően a rend kérdését a neorealista iskola olyan képviselője, mint R. Gilpin az állammal és a háborúk jelenségével összefüggésben tárgyalja. Gilpin a nemzetközi rend történelmének kérdését az olyan nagyszabású, úgynevezett hegemóniaháborúkkal, mint a napóleoni vagy a XX. század két világháborújával hozza kapcsolatba.19 Az ilyen hegemóniaháborúkat követően a győztes nagyhatalmak a „rend" új szabályaiban állapodnak meg, s arról hoznak döntést, hogy ki, illetve kik irányítják a nemzetközi rendszert, milyen eszmék, értékek tekinthetőek uralkodónak. A hegemóniaháború kialakulása a hatalom újraelosztásával és a nemzetközi rendszer fenntartási költségeinek a növekedésével 8 Külpolitika
