Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai Kiss J. László A nemzetközi rendszer bonyolult voltát oly „sikeresen" leegyszerűsítő kelet-nyugati konfliktus megszűnése után a nemzetközi rend kérdésében két egymással ellentétes várakozás különösen jól megfigyelhető volt. A nemzetközi kapcsolatok realista táborában olyan „hiperrealistának" számító teoretikus, mint John Mearsheimer a hidegháborús európai rend összeomlásában a háborúk és válságok, a káosz valószínűségének a növekedését és a bizonytalan „jövőbe való visszatérést" látta, amely sokkal inkább ad aggodalomra, mint ünneplésre okot.1 Míg Mearsheimer a neorealizmus klasszikusának számító Kenneth Waltznak „a kétpólúságról mint a szokatlan stabilitás világáról" szóló tételéhez2 tért vissza, és a kölcsönös nukleáris elrettentésben mint „fegyelmező tényezőben" az erőszakról való lemondás intézményesülését, a stabilitásnak, a nagyhatalmak közötti háborúk elkerülhetőségének döntő forrását látta, addig a neoliberális iskola képviselői éppenséggel arra figyelmeztettek, hogy a hidegháború nem volt sem stabil, sem békés. A hidegháború stabilitása apoliti- kus természetű volt, mert elsődlegesen a nukleáris elrettentésen, az öngyilkos nukleáris háborútól való kölcsönös félelmen nyugodott. Nem olyan stabilitás volt, amely egy legitim, azaz a közösen elfogadott értékeket és átfogó magatartási szabályokat magában foglaló nemzetközi renden alapult volna.3 A hidegháború lezárulása a neoliberális iskola számára éppen a „közös értékek" elterjedésével volt azonos, s mint ilyen, jó okot szolgáltatott az ünneplésre, mivel ez tényleges esélyt ígért nem csupán a hagyományos nagyhatalmi politika nemzetközi „rendjének" a túlhaladására, hanem a nemzetközi intézmények növekvő szerepére alapozható „világrend" és a nemzetközi rendszer új, „globális irányításának" a megteremtése számára. Sőt, a neoliberális iskola, a neoliberális institudonalizmus hívei a hidegháborút oly pontosan magyarázni képes realizmussal szemben a nemzetközi rendszer mélyreható átalakulását a saját elméletük sikerének is tekintették.4 Az ENSZ égisze alatt az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek kollektív fellépése a Kuvaitot lerohanó Irak ellen, valamint Bush amerikai elnöknek az ENSZ közgyűlésén, 1990. október 1-jén az „új világrendről" tartott beszéde aktuális és gyakorlati értelmet is kölcsönzött a „rend" értelmezése körüli vitának. Bush az „új világrendről" tartott beszédének kö1997. tél 3
