Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
G. Vass István HA. Gr. Khuen-Héderváry Sándor69 feljegyzése az 1921-ben Csehszlovákiával Bruckban folytatott tárgyalásokról [dátum nélkül] 2. Csehszlovákiával Bruckban folytatott tárgyalások70 Az abban az időben uralmon lévő Teleki-kormány - az első, amely a forradalmakat követő zavaros időkben hosszabban némi stabilitásra tett szert - tűrhető viszonyt óhajtott létesíteni szomszédainkkal, hogy a belső rend és az ország feldarabolása folytán súlyosan szenvedő gazdasági élet helyreállítására irányuló nehéz küzdelmében külső tényezők ne zavarják meg. Ebbéli törekvése csak csehszlovák részről talált némi visszhangra. Hosszadalmas előzetes tapogatózás után 1921. március 14-én létrejött a tervbe vett találkozás gr. Teleki Pál miniszterelnök, dr. Gratz Gusztáv külügyminiszter és Benes csehszlovák külügyminiszter között az alsó-ausztriai Bruckban, Harrach gróf kastélyában. Itt először is megállapodtak abban, hogy a békeszerződés végrehajtásából folyó, különböző jogi, gazdasági, és pénzügyi kérdéseket bizottsági tárgyalások útján fogják rendezni. Ezek a tárgyalások később évek múlva, sok huzavona után nagyrészt eredményre is vezettek. Ezután a magyar miniszterek - rátérve a politikai kérdésekre - kijelentették, hogy a békeszerződés rendkívül igazságtalan területi rendelkezéseinek korrektúrája nélkül a magyar-csehszlovák viszony megjavítása nem lehetséges, mire Benes a következő, látszólag engedékeny javaslatot tette: Szerinte kb. 300 000 szlovák él a trianoni Magyarországon, akiknek a magyar kormány a békeszerződés értelmében köteles lesz kisebbségi jogokat engedélyezni. Ha egy semleges közeg, pl. egy népszövetségi bizottság, megállapítja, hogy ezeknek a szlovákoknak kisebbségi jogai egyenlők a szlovákiai magyarok által élvezett kisebbségi jogokkal, ő hajlandó lenne ezt a 300 000 szlovákot, akik Magyarországon maradnának, úgy tekinteni, mint ha Szlovákiába visszakerültek volna, és ennek fejében visszaadni Magyarországnak egy olyan területet, amelyen ugyanolyan számú magyar lakik. Amint előrelátható volt, Benes későbben nem tett semmiféle lépéseket javaslata megvalósítására, és amikor magyar részről erre figyelmeztették, mindig kibúvókat talált. A csehszlovák propaganda később erről a mesterkélt és komplikált javaslatról azt állította, hogy Benes Bruckban hajlandónak mutatkozott Magyarországnak adandó territoriális engedményekre.71 Ol P 2066, 10. dosszié. Egyoldalas, géppel írt másolat, a készítő személyére, illetve idejére való utalás nélkül. A lap tetején, a szöveg felett a következő forrás-megjelölés olvasható: „gr. Khuen-Héderváry Sándor feljegyzéséből." A fenti napijelentés mellett Khuen-Héderváry feljegyzésének francia fordítása -feltehetőleg a Kopeckynek elküldött példány másodlata - is megtalálható. 124 Külpolitika