Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
G. Vűss István megkezdése pillanatában ő legyen „birtokon belül", azaz a vitatott területek az általa képviselt állam fennhatósága alá tartozzanak. A 3. sz. irat azt mutatja, hogy a magyar külpolitika irányítói hogyan értelmezték az ellenzék fogalmát, s hogyan képzelték el a háború utáni „rezsimváltást". A 4. és 5. illetve 5/A sz. dokumentum tükrözi a magyar kormány hivatalos álláspontját és a tárgyalásokra vonatkozó további instrukcióit. Különös figyelmet érdemel Ghyczy Jenő külügyminiszter levele, mely az ország nehéz helyzetéhez mért felelősségteljes és korrekt, tiszta szándékú megnyilatkozás. Ebben joggal mutat rá, hogy a cseheknek egyszer, 1918-ban, már lett volna alkalmuk egy demokratikus magyar kormánnyal a két ország viszonyát korrekten rendezni, a területi követeléseket azonban vele szemben is a legkíméletlenebbül érvényesítették. Fontos annak kinyilvánítása is - ennyiben a Londonba eljuttatott memorandumnál valamelyest reálisabb helyzetmegítélést tükröz -, hogy a magyarság az első bécsi döntés által megvont határokat a nemzeti önrendelkezésre vonatkozó igénye beteljesülésének s revíziós céljai megvalósulásának tekinti, Szlovákiával szemben semmiféle további területi igényt nem támaszt. Tartós közép-európai rendezés - írja a továbbiakban - csak akkor képzelhető el, ha a cseheknek nem kell „Fehérhegyet", a magyaroknak pedig „Trianont" elszenvedni, azaz, ha mindkét nép számára elfogadható kiindulási alapot sikerül találni a jövőbeni együttműködéshez, s egyik sem törekszik e térségben hegemóniára vagy a másik beolvasztására, illetve „kiküszöbölésére". Végül rámutat arra, hogy a nemzeti önállóság élményét (bármilyen korlátozott is ez az önállóság) megízlelő Szlovákiával mint figyelmen kívül nem hagyható tényezővel a jövőben mindenkinek számolni kell. Fontos gesztus volt magyar részről Kállay miniszterelnök egy zárt körben elmondott beszéde ismertetésének elküldése is. Ebben a miniszterelnök mintegy egyenlőségjelet tesz a magyar és a cseh imperialista törekvések közé, s úgy nyilatkozik, hogy ha ezt kölcsönösen ki lehetne küszöbölni, az megteremtené a tartós együttműködés alapját. Közben a politikai osztály vezetője és a követ közötti levelezésnek is vissza-vissza térő témája a cseh közeledés mikénti kezelése. A kissé talán idealisztikusabb beállítottságú Bakach-Bessenyey elégedetlen volt a miniszter hűvös hangnemével. 1944. február 10-én kelt levelében írta: „Kevésbé vagyok elragadtatva a Kopecky-ügyben küldött instrukcióktól, főleg azért, mert nem látom világosan, hogy ez a vonal, mely szerintem elég érdekessé válhatna, Titeket egyáltalán érdekel-e. Mindenesetre hálás volnék, ha megkérnéd nevemben Baranyait, hogy ő és »demokratikus« barátai kívánnak-e az üggyel foglalkozni." Ezúttal azonban alighanem Budapesten ítélték meg reálisabban a helyzetet: „A cseh dologra vonatkozólag azt mondhatom, hogy a dolog természetesen érdekel, de túlzott empressement mutatni nem akarunk. A miniszter mondta: a trianoni határ természetesen nem érdekel, de a csehekkel való kapcsolat igen" - válaszolta Szegedy-Maszák Aladár február 19-én. no Külpolitika
